Nézz a tükörbe, nézd meg ki lettél...
lehet állati jó, de te embernek születtél....Horváth Liliána Diána
Becenév: Lili
Születési hely/idő: Magyarország, Pécs 1995.06.11.
Kor:16
Csoport: 10/b
Családi állapot: özvegy
Érdeklődési kör:Történelem, fizika, tánc, futás, modellkedés, bulik, fiúk
Klubtagságok: Facebook, Myspace, I love Chanel, Music is my life
Beszélt nyelvekMagyar, angol, orosz és kezdő spanyol
Titkok: ~a szüleit tizenkét éves korában elvesztette, mert öngyilkosok lettek
~katonának készült, nagyon sokáig, pont ezért járt katonai iskolába
~másfél hónapja elvesztette élete szerelmét és azért döntött úgy eljön onnan, hogy amolyan új életet kezdhessen
~elmegyógyintézetben is volt, de csak pár hónapot, mert aztán kiengedték és azért volt ott, mert a szülei halála után súlyos depressziója volt
~biszexuális, tehát volt együtt már fiúval, de lánnyal is
Személyiség:~Rosszindulatú, vagyis általában mindenkiről a legrosszabbat feltételezi és egyáltalán nem áll hozzá semmihez sem pozitívan
~Céltudatos, vagyis mindig tudja, hogy mit akar és legtöbbször azt is, hogy azt hogyan érheti el
~Nagyszájú, általában mindig minden kimond, ha kérdezik, ha nem
~Lobbanékony, vagyis nagyon egyszerűen ki lehet hozni a sodrából és akkor aztán mindenki meneküljön
~Érzékeny, vagyis olyan, mint a többi nő és bár a katonai iskolában próbálták keménnyé tenné, azért az ő szíve is megpuhítható
~Kalandvágyó, vagyis soha nem bír a fenekén ülni, mindig keresi az újat és mindig akar valamit csinálni
~Akaratos, elvárja, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy ő akarja és mindent megtesz annak érdekében
~Lusta, vagyis általában mindent mással végeztet el, még a szobáját is már takarítja...
~Kávéfüggő, vagyis képes akár napi három kávét is meginni
~Maximalista, vagyis amihez egyszer már hozzákezdett, azt tökéletesen végzi el
~Pesszimista, mindig a legrosszabbra számít, hogy aztán ne érhesse nagy meglepetés
~Áskálódó, ha egyszer nem jössz be neki, akkor valószínűleg tönkretesz...
~Harcos, mivel katonai iskolába járt, azt hiszem, hogy ezt nem kell részleteznem
~Remek pszichiáter, mivel szintén a katonai iskolában kapott erre is kiképzést, tehát nagyon jó emberismerő
~Hazug, úgy hazudik, mint a vízfolyás és a poén az, hogy senkinek sem tűnik fel...
Külső: Amolyan tökéletes szépség, aki mindig szexi, még akkor is, ha éppen álmában pillantjátok meg. Hosszú, barna haja vagy göndör, vagy egyenes, ez csak éppen attól függ, hogy volt-e kedve kivasalni. Ritkán köti össze, mert nagyon szereti kiengedni, célja, hogy derékig megnövessze. Szeme tökéletesen passzol a hajához, hiszen szép gesztenyebarnás szempárra rendelkezik. Ő maga azt állítja, hogy egy nő hangulatát mindig a szeme árulja csak el, ezért igyekszik mindig jelezni vele. Nagyon ritkán sminkeli magát, mert úgy gondolja, hogy erre nincs szüksége. A sors hibátlan arccal áldotta meg, semmi hiba sincs rajta, ami miatt sminkhez kéne fordulnia. Ha azonban mégis olyan sminkelős kedve van, akkor sem esik túlzásba, legtöbbször szájfényt használ. Nem túl magas és ez nagyon sokszor idegesíti. Kereken 155 cm és bár ez csak jó, hiszen nem egy nagy feladat magasabb pasit kerítenie, mégis utálja, amikor például a polcról kell neki valamit levennie. Egyébként pedig így tökéletesen hordhat magassarkút, bár nem nagyon szereti őket. Inkább egy converse tornacsuka, egy farmerrel és már meg is érkeztünk az öltözködéséhez. Általában ezt viseli, viszont az élet megkívánja tőle, hogy néha csinos és elegáns legyen, ráadásul nincs az a ruha, amit ne tudna megvenni magának. Egyébként meg az egyenruháját imádja a legjobban és a sportos szetteket, hála a katonai iskolának, hozzászokott ehhez. Kilövette a köldökét, de már megbánta, mégis benn hagyta, mert szexinek véli. Ha ránézel, látod, hogy nem átlagos, egy hozzá hasonló lány nem lehet az.
Különleges ismertetőjele: egy tetoválás
Play by:Nina Dobrev
6 évesen
Kedvem lett volna megfogni a kezét és elfutni vele a világ végére. Ő a legjobb barátom, legalábbis azt hiszem. Anyukám azt mondta, hogy a legjobb barátok szeretik egymást, de az a szeretet nem egyenlő a szerelemmel. Tehát, akkor mi legjobb barátok vagyunk. Kedvesen mosolyodtam el, miközben felhúztam a csizmámat. A lányok engem nem kedvelnek túlságosan, de legalább van olyan fiú, aki igen. Egy nap, majd amikor igazi katonák leszünk, visszafogunk erre emlékezni és nevetve fogjuk felidézni, hogy mennyit segítettünk egymásnak. Máté megfogta a kezemet és felsegített a a földről. Mosolyogva méregetett és én tudtam, hogy nem fog itt hagyni egyedül. Sőt, azt is éreztem, hogy az egész iskolában ő lesz a legjobb barátom. Neki majd mindent elmondhatok és tudom, hogy meg fog hallgatni. Máté elindult, én meg követtem őt vissza, a laktanyára.
12 évesen
A pszichiáter ismét rám nézett. Nekem nem volt mondanivalóm neki. Ismét feltette az idegesítő kérdését, de én nem néztem rá, az asztalt piszkáltam. Utálom ezt az embert. Szerintem direkt arra képezték ki, hogy idegesítsen. Annyira irritál a nézése. Azt hiszi, hogy tényleg elmebeteg vagyok és ezért teljesen lekezel. Lehet, hogy tizenkét éves vagyok, de én többet éltem át, mint ő a negyven évével és ebben biztos vagyok. Igen, tudom, hogy a szüleim meghaltak, sőt, azt is tudom, hogy ők ölték meg saját magukat és rám nem is gondoltak. Igen, ez egy picit szar érzés, de már jól vagyok, sikerült ezt feldolgoznom, mikor érti végre meg? Szerintem engem soha senki nem fog megérteni. Én katona vagyok, nekem nem szabad picsognom ilyen kis hülyeségek miatt. Nekem folytatnom kell a küldetésemet és hihetetlen, hogy ezek az emberek ebben éppen megakadályoznak. A hajamat kezdtem el piszkálni és gonosz mosollyal az arcomon pillantottam a dokira.
13 évesen
Szeretem a nagynénémet és szeretem a fiúkat. Örülök, hogy hozzájuk kerültem és ő lett a gyámom, nem pedig apám családjából valaki más. Mosolyogva pillantottam Marcira majd Ricsire. Ők ketten az unokatestvéreim és ezért nem lesz nehéz megszokniuk, hogy velük élek. Mindig is közel álltunk egymáshoz és most még jobban összefogunk szokni. Én egyébként szeretem a gyerekeket, de csak azokat a gyerekeket, akiket meg lehet szelídíteni. Vannak elmebeteg, hülye gézengúzok is, akiket utálok. Manapság már nekik az a menő, ha mindenkinek beszólogatnak és azt hiszik, hogy ettől nagyobbak lesznek. Nos, ha lehet, akkor ők kerüljenek. A táskámat megfogom és elindulok felfele a lépcső. Mindig is szerettem ezt a házat és remélem, hogy a szoba, amit kapok, külön fürdőt tartalmaz és lesz egy kis hely a ruháimnak is, mert a katonai iskola laktanyáján soha nem lehetett saját gardróbom.
16 évesen
Figyeltem az embereket magam körül. Mindenki feketében álldogált és vagy engem vagy Erik szüleit nézte. Nem tudtam nem sírni, hiába is határoztam el otthon, egyszerűen képtelen voltam rá. Az emberek nem szóltak hozzám, csak rám néztek, aztán meg mentek tovább. Mindenféle fontos ember is itt volt, és ez nem véletlen, hiszen Erik is katona volt, ráadásul egy igen magas rangú, tehát, sejthető volt, hogy ez lesz. Én csak ültem ott a széken és bámultam a tömegbe. Hamarosan elkezdődik feltálalni az ételeket és ez még rosszabb lesz, mint a templomban volt, hiszen ez a tor. Elvileg azért vagyunk itt, hogy gyászoljunk, de ehelyett, mindenki a kaját akarja és egyesek majd éhen halnak. Ha ez a kis rendezvény nem lesz tökéletes, akkor a szülei össze fognak még jobban roppanni. Még sosem éreztem magam ennyire meggyötörtnek. Soha nem többé nem fogok szeretni. Soha többé nem fogok magamhoz engedi senkit sem.