A legtöbb felhasználó (104 fő) Pént. Nov. 15, 2024 8:35 pm-kor volt itt.
~ Az oldal ötletét köszönhetjük az imádnivaló Leiner Laurának, aki megmutatta milyen egy gimi, ahova mindenki szívesen járna.
~ Az oldal vezetői Reni és Rebi, akiknek köszönhetitek, hogy megteremtették a lehetőséget, hogy beléphessetek ebbe az izgalmas suliba.
~ Ezenfelül az oldalon lévő képeket és szerkesztéseket köszönhetjük Norah-Lynn McCane-nek és Blue_Nadine-nek, akik besegítettek, hogy még szebbek lehessünk.
♠ Kor : 28 ♠ Ahol épp most vagyok : Budapest ♠ Reagok : 14 ♠ Hozzászólások száma : 43 ♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Mar. 15. ♠ :
Tárgy: Holla Rebeka Csüt. Márc. 15, 2012 10:29 am
never give up, it's such a wonderful life.
...Holla Rebeka Zoé
Becenév: reba, beka, (ha szeretsz rebus) Születési hely/idő: Kecskemét, Magyarország; 1996. február 16. Kor: 16 Csoport: 10.b Családi állapot:teljes mértékben egyedülálló
Érdeklődési kör: bulik, box, fiúk, London Klubtagságok:music is my life; apple; ♥amerika♥; box; ♥London♥ Beszélt nyelvek magyar; angol; francia; és egy kicsi finn Titkok:nemrégiben egy külföldi videóbloggerrel jártam, találkoztunk is, aztán vége lett, ki tudta még rajtam meg rajta kívül? Személyiség: Néha ilyen, néha olyan, de alapjában véve segítőkész, kedves és cuki vagyok. Persze ez attól függ, hogy te ki vagy. Nem vagyok az a mindenkivel flörtölős ribanc, nem akarom lenyúlni egy-két lány pasiját, mert irigylem őket, még ha utálom is vagy a hátam közepére se kívánom őket, akkor sem fogok velük kicseszni. Majd más megteszi helyettem. Nem szoktam bántani az embereket, bár néha elcsattant tőlem egy-két pofon, meg hátbaverés. Ha nagyon felidegesítesz, nem úszod meg...
Külső: Szőke haj, kékes-barnás szem, 168cm, 55kg. Stílusos, egyedi öltözködés, laza smink. Különleges ismertetőjele: nem lehet nem felismerni. Play by: Pixie Lott
Rebeka vagyok, 16 éves. Kecskeméten születtem, a szüleim szépen és jól neveltek. Nem kényeztettek el, nem kaptam meg mindent, amit akartam, mégis jó gyermekkorom volt. Jártam oviba, a bölcsi kimaradt. Nem emlékszem onnan sok mindenre, mivel még kicsi voltam, csak a ballagásomra. Aztán jött az általános iskola, szép volt, jó volt, sok barátom volt. 1-ben megtanultam, írni, olvasni, számolni, mint minden normális ember. 2-ban semmi különös nem volt, ugyanígy telt a harmadik és a negyedik is. Aztán felsős osztály lettünk, azt hittük olyan nagyon vagyunk, kezdődött a ki kivel jár korszak, ki kivel szakított, sok csalódás, kevés szerelem. Engem persze nem nagyon izgattak ezek a dolgok, mégsem hagytak ki belőle. Voltak aki folyton elmesélte a szerelmi életét, voltak páran, akik a hátam mögött pletykáltak, hogy én mégis kivel járok, mekkora ribanc vagyok, és a többi. Ezek voltak az ellenségeim, akiket már jóideje nem láttam. 7-ben elkezdtem boxolni, mindig is imádtam ütni másokat, persze nem olyan erősen. Nem versenyzek, csak a boxzsákot ütöm heti háromszor másfél órán keresztül. Jött a nyolcadik, megint egy ballagás, sok sírás, búcsúzkodás, lufi, aztán buli. És végül 9-es lettem, átjöttem egy másik suliba, pont ebbe itt, a Szent Johannába. Itt is lettek barátaim, majdnem kitűnő voltam egész évben, jó volt és kész! Azon nyáron találkoztam egy külföldi sráccal, aki valahogy idetévedt, ekkor már Budapesten laktunk. Tudom már, miért volt itt, egy fesztiválra jött. Mint később kiderült egy híresebb videóbloggerrel sikerült összeismerkednem. A fesztivál után még itt maradt egy kicsit, megkeresett, vagy csak véletlenül futottunk össze? Talán a sors akarta így, a lényeg, hogy pár napon belül sokszor találkoztunk, ismerkedtünk, ittunk, csókolóztunk, átjött hozzám, hülyéskedtünk, összejöttünk, nevettünk. Aztán haza kellett mennie, és mivel még csak nyár közepe volt, magával vitt. A szüleim csak úgy mentek bele, hogy ők is jönnek, hisz mégsem engedhetnek el egy 17 éves sráccal, akit alig ismernek, csak úgy, nagyon messzire. Tehát 15 évesen egy hónapos járás után a barátom hazavitt, ki Londonba. Jó volt, életem eddigi legszebb nyarát töltöttem ott. Anyuék szerencsére egy közeli motelszobát béreltek, és nem velünk voltak. Még jobban megismertük egymást, még többet csókolóztunk, még többet öleltük át egymást, míg el nem jutottunk addig a pontig, hogy belemenjek, vegye csak el, amit akar. Így hát lefeküdtem vele, szerettem, ő is engem, tudom. Még ott voltunk egy hétig talán, aztán hazajöttünk. Könnyes búcsú, és a többi. Térjünk vissza a normális életbe, és éljünk boldogan. Minden nap videóchat-eltünk, minden nap beszélgettünk. Elkezdődött a suli, jöttek a problémák, a veszekedések, tudod, mint minden kamasznál. Nem bírtam tovább ezt a távolságot, azt akartam, hogy anyu igazoljon nekem pár napot, talán egy hetet a suliból, csak hogy elmehessek hozzá. De nem, a tanulás a legfontosabb. Így hát, nem olyan rég véget ért a kapcsolatunk, azóta ugyanazt a látszatot keltem: boldog tinilány, aki kedves, de nem tudni róla nagyon sokat. Senki sem tudott erről a kis kalandomról az angol sráccal, kivéve persze a szüleimet. Nem mondtam el senkinek. Azóta ő már 18 lett, én 16. Jó lenne újra látni, de ő mikor fog idejönni? Nyáron? Az soká van... Hiányzik, bármennyire is hihetetlen, de igen, hiányzik! Még mit kell tudnod rólam? Rebeka vagyok, 16 éves, és nagyot ütök!
Rentai Renáta
12/b
♠ Kor : 30 ♠ Munka/Hobbi : Olvasás, fényképezés ♠ Ahol épp most vagyok : Budapest ♠ Reagok : 26 ♠ Hozzászólások száma : 110 ♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Mar. 06. ♠ :
Tárgy: Re: Holla Rebeka Pént. Márc. 16, 2012 11:27 am
Üdv köztünk, Rebeka!
Sajnálom, hogy ilyen szomorú véget ért a kapcsolatotok az angol fiúval, de reméljük a legjobbakat, talán egyszer Magyarországra tartozik, idejön majd egyetemre... bármit hozhat a sors, de a remény hal meg utoljára! Na de nem húzom a szót, semmi hibát nem találtam az előtörténetedben, így Elfogadlak! Foglalj avatart és titulust, töltsd ki a profilod, és mehetsz játszani.