12, dec, 1994 ; La Paz Területi Kórház
Keveredik az orosz, a magyar, a mexikói egyetlen, apró, mocskos, forró gyermekben. Felsír. Anyja ajkai bágyadt mosolyra húzódnak és gyengéd pillantást vet a jövevény felé. Hatalmas, édes, csokoládébarna szemeivel úgy pislog ártatlan, hosszú újszülött-pillákkal, hogy az békét hoz egy pillanatra az egész világba.
- Bence - suttogja halkan, a gyermek ajkai csintalan, fogatlan mosolyra húzódnak. Natalja kinyújtja erőtlen karjait a kislányért. Ujjai végigsimítanak, a puha bőrőn, és megnyugtató szeretet árad végig benne. Mindegy min ment keresztül, mindegy mennyit szenvedett ez az édes, csokoládészemű jövevény minden egyes könnycseppet megért.
Vér. Vörös. Rohanás.
A csöppség eltűnik anyja szemei elől, helyette csupán a fehér lepedőre köhögött vér marad. Az orvosok spanyolul ordítoznak, elviszik a gyereket az anyja mellől. Még egy utolsó kétségbeesett pillantás, és a kicsi szemei szinte könnyesek a fájdalomtól. De hiszen mi fájhat neki, hiszen még nincs 5 perces sem.
Csipogás. Zúgás. Kiabálás.
Hiába a lélegeztető maszk, a tappancsok és bármiféle furcsa nevű, bizarr kinézetű orvosi segédeszköz. Az AIDS nem olyan betegség, ami ellen küzdeni lehetne. Ha a gyereknek szerencséje van, nem kapja el anyjától a gyilkos kórt. De a terhesség, a betegség, az aggodalom és az éjszakákon át tartó éhezés kikészítette a nő szervezetét, nem bírta tovább. Az életfunkciók megszűntek, az orvosok feladták a harcot, a gyilkos kór felírhatott egy újabb áldozatot a halállistára. S talán rögtön kettőt is...

21, july, 2007 ; Poza Rica
Idegesnek kéne lennem, mert a nemzőapám ma szabadul a börtönből? 13 éve egy poros cellában rohadt körülvéve bandatagokkal, két kicsi zacskó extasy miatt. Így jár, aki drogokkal él. Egyszer nem voltam bent nála beszélőn. Anyámat még azelőtt felcsinálta, hogy elkapták volna. Az, hogy talán a gyereke is tovább viheti az AIDS kórt, nem érdekelte, az sem, hogy mit kezd a mexikói állam egy félig orosz, félig magyar gyerekkel, akinek az anyja meghalt, az apja függő. Nyilván nevelőszülőtől nevelőszülőig jártam, a spanyol vált az elsődleges nyelvemmé és kezdett magába vonzani a bandaháborúk világa. Nehezen fogadtak el, hiszen én csak egy unalmas fehér srác voltam közöttük, semmi közöm Mexicóhoz. Azonban szépen lassan rájöttek, hogy egy szinte gyerek, fehér fiúcskával több legyet lehet fogni, mint ecettel. Először is, ki gyanakodna rám, mint potenciális drogdealer, másrészt már kicsinek sem voltam utolsó látvány, hát a "cukisággal" is lehet kezdeni valamit. És ha néha el kell tűrnöm, hogy 13 éves létemre ötnek néznek cserébe az állandó védelemért, amint a banda nyújt, bármikor lelkesen vállalom.
Úton voltam a fogdához, ahonnan épp kiengedni készülték soha nem látott apámat. Őszintén, nem igazán érdekelt. Az már sokkal inkább, hogy tegnap este fogadást vesztettem Carlossal és hogy járt a szerencsétlen srác. Elég szarul éreztem magam, és mart a lelkiismeretfurdalás, de a srácok körberöhögtek, hogy ha ennyit nem bírok, menjek vissza az oviba. Szerintem azért ez már durva, de mindegy...

10, sept, 2010 ; Budapest, Szent Johanna Gimnázium
Feri haza akart jönni. Miért? Komolyan, esélyes voltam arra, hogy Carlos a kezembe adjon egy hatalmas drogbizniszt. Lebonyolíthattam volna simán, lévén a főnök kedvence. De nem, az ember, aki az apámnak mondja magát mindenféle képpen haza akart jönni, mondván itt kényelmesebb. Kinek? Neki biztosan, én viszont alig makogok valamit magyarul. Azonban nem tehettem mást, jönnöm kellett. Na jó, gyakorlatilag rángatnia kellett, azt is csak úgy érhette el, hogy ráhívta a rendőrséget Carlosra. Ezek után tuti, hogy ha még egyszer találkozok a bandavezérrel, kinyír. Szó szerint.

nowadays
11-ik, végre. Már csak egy év, és mehetek vissza a gyökereimhez Mexicóba. Mert persze az kizárt, hogy én ebben az országban maradjak. Illetve... valószínűleg, ha visszadugom az orromat Ricának csak a közelébe is, golyót kapok a fejembe. Elképesztő mennyire más a két ország, és mennyire más világ, ahol élek. Ahogyan a két helyen viselkedem ég és föld... Budapesten egy egyszerű, kicsit balhés tizenéves vagyok, semmi problémával. Kint egy srác, akinek millió bűncselekmény szárad a lelkén... engem mégis jobban vonz az a világ...