Nagyon nem szívesen beszélek saját magamról (mert minek?) – talán épp ezért tűnök teljesen titokzatosnak a többiek szemében. Igen, az biztos, hogy zárkózott vagyok, és egyáltalán nem barátkozom szívesen, mert a legtöbb ember egyszerűen nem érdemli meg. Akik rám szállnak, azokkal értelemszerűen bunkó vagyok. Nem, nem igyekszem, hogy ne tudjanak meg rólam sok mindent az emberek, egyszerűen csak úgy alakult, hogy gyűlölöm a feltűnési viszketegségben szenvedőket. Tehát a külső szemlélő mogorva, bunkó srácot lát bennem, és nem is igyekszem azért, hogy ez másképp legyen. Maximalista vagyok és makacs. Mindent megteszek a céljaimért, és nem félek keresztülgázolni másokon, habár azért nem nevezném magam kifejezetten rossz szándékúnak. A lányok terén elég válogatós vagyok, és nagy az önbizalmam, mert tudom, hogy apámtól örökölt külsőm a legtöbb lányszívet megdobogtatja. Bár ritkán megyek bele felszínes cseverészésbe, annál jobban szeretek értelmes témákról beszélgetni másokkal. Legfőbb fegyverem a nyelvem. Szeretek érvelni, és a szópárbajokból általában győztesen kerülök ki. A felszín alatt mély érzéseket rejtegetek, de ezeket nem fedem fel akárki előtt. Nagyon hűséges vagyok, ragaszkodok az emberekhez, de ha valaki egyszer eljátssza a bizalmamat, annak nincs bocsánat.

Eszti teljesen más volt, mint én. Vidám, életerőtől duzzadó, örökké mosolygós lány. Én mindig nagyon büszke voltam rá, még ha ezt nem is fejeztem ki túl gyakran… Hát igen. Gyakrabban kellett volna bizonygatnom, hogy mennyire szeretem.
Kilencedikes voltam. Ekkor sétált be az életembe lazán, piros bolyhos sapiban, lila csőnadrágban és zöld tunikában. Meg persze az elmaradhatatlan piros bakancsában. Emlékszem, hogy amikor először megláttam a nappalink közepén ücsörögni, megkérdeztem anyámat, hogy mit keresnek bohócok a házunkban. Nem sértésnek szántam, egyszerűen csak rossz kedvem volt aznap, de Eszti csak nevetett. Végigmért engem tetőtől talpig, majd elismerően bólintott.
- Ejha, rád aztán bukhatnak a lányok!
Megütközve meredtem rá, ő pedig elnevette magát.
- Ne bámulj! – utasított még mindig mosolyogva.
Ekkor jött le anyám a lépcsőn. Arca gondterhelt volt, mint mindig, amióta apám börtönbe került.
- Ki ez? – kérdeztem a lányra mutatva.
- Az keresztlányom. Eszter.
Természetesen ezen is kiakadtam. Nem is hallottam még arról, hogy lenne egy ilyen nevű keresztrokonom, pedig az egész kiterjedt famíliánkat ismertem. Ráadásul még mindig nem értettem, hogy mi keres itt a házunkban. Anyám csak annyit mondott, hogy pár hónapig nálunk fog lakni. És mélyen a szemembe nézett, hogy ne firtassam ezt a témát. És egyelőre én annyiban is hagytam. Egyelőre.
Eszti egy évvel volt nálam fiatalabb, de nagyon sok időt töltöttünk együtt. Akkoriban egy Ági nevű lánnyal jártam, aki miatt rengeteget emésztettem magam. Tudom, ez nem jellemző a fiúkra, de én minden áron meg akartam felelni neki, őt pedig csak a külsőségek érdekelték. Velem akart mutatkozni a közösségi eseményeken, de nem vágyott mélyebb kapcsolatra. Igen, maximálisan kihasznált, de erre csak később, Eszti mutatott rá.
Egyik nap el akartam vinni Esztit a börtönbe, amikor apához készültem látogatóba, de anyám ezen teljesen kiakadt. Megrémült, és követelte, hogy soha ne is gondoljak ilyenre.
Családi titkok szagát szimatoltam a háttérben, és elhatároztam, hogy mindent kiderítek. Első lépésem az volt, hogy megkérdeztem Esztit, miért lakik nálunk.
Ez volt az első alkalom, hogy elkomorult. Sokáig nem felelt.
– Anyukád nem akarja, hogy elmondjam neked. – jelentette ki végül hosszas habozás után.
Végül Ági jött rá a titok egyik felére. Épp azon nyavalygott a kocsiban, hogy elkenődött a sminkje, amikor tőlem szokatlan módon rárivalltam, hogy nyugodjon már le. Ezen persze megsértődött, és én hülye pedig mindent elmeséltem neki, hogy megenyhítsem. Ági imádta a pletykákat és a titkokat, ezért rögtön nyomozni kezdett. De csak annyit sikerült kiderítenie, hogy Eszti valami bentlakásos izébe járt Nyíregyházán, aminek az apja volt az igazgatója. Aztán meghalt az apja, és anyám magához vette.
Ezután Esztivel sokat beszélgettünk erről. Annyira sokat, hogy Ági féltékeny lett, és végül szakítottam vele. Ekkor döbbentem rá, hogy végre azzal a lánnyal lehetek, akit szeretek. Esztivel.
Három hónapja lakott nálunk, amikor hivatalosan is járni kezdtünk. Anyám elől titkoltam, mert nem tudtam, mit fog hozzá szólni, de Eszti szerint mindenképp el kellett neki mondanunk. Így azon a szörnyűséges délutánon rászántuk magunkat, és közöltük vele az örömteli hírt.
Anyám nem őrült.
Nem is dühöngött.
Hanem szó szerint sokkot kapott.
Teljesen kiakadt.
Rám támadt, hogy hogy lehetek ilyen felelőtlen. Én pedig nem értettem, mi baja. Aztán minden kiderült. Eszti anyám félrelépéseként született. Az én féltestvérem volt.
Anya titkolta ezt mindenki előtt, mert tudta, hogy ha valahogy is a börtönben ülő apám fülébe jutna a dolog, hát, apám biztos nem állna jót magáért… Ezért anya kitalálta a keresztlány-históriát, hogy magához vehesse félárva lányát.
Csakhogy a hormonokkal nem számolt.
Természetesen aznap szakítottam Esztivel, a testvéremmel. Másnap elutazott, és mi azóta nem beszéltünk. Ő küldött nekem egy képeslapot a születésnapomra, de én huzamosan nem válaszoltam rá. Sokáig nagyon fájt az igazság.
Azóta sikerült túllépnem ezen, de nem szívesen beszélek vele. Csak remélem, hogy jön majd egy olyan lány, aki képes lesz mindezt elfeledtetni velem.

BESZÉLT NYELVEK: magyar, angol, francia, olasz és egy kicsi orosz
KLUBTAGSÁGOK: Akiknek elegük van, Várom az igazit, Jó zenék, Szeretem az iPodom, Utazzunk, Utazni jó, Segítség túl jól nézek ki!, Karatésok, Feketeöves leszek, Kamera a kézbe!, Jó filmek, Forgassunk filmet, Leendő filmrendezők.
TITKOK:
- Az apám börtönben ül. És ülni is fog még minimum két évig.
- Tisztában vagyok azzal, hogy a legtöbb lány eszméletlenül helyesnek talál, de nem szeretek játszadozni a lányszívekkel
- Még szűz vagyok
- Filmrendező akarok lenni, és Ági egyszer majdnem rávett egy pornó forgatására
- Szeretném, ha valaki nem a külsőm miatt kedvelne meg, és szívből tudna engem szeretni
- Élvezem, hogy bunkó vagyok
KÜLÖNLEGES ISMERETETŐJEL: Gyakran van a kezemben kamera, és van egy tetoválás a hátamon, amit nem sokan láttak, ezért alig néhányan tudják, mit ábrázol.
SZERET: Kamera, zenehallgatás, karate, saját magam, pizza
NEM SZERET: túl érzelgős, felszínes emberek, romantikus vígjátékok, horrorfilmek, csalódás, csokoládé, hazugságok és családi titkok.