Becenév: Ari,Rora,Szeplős
Születési hely/idő: Budapest 1994 március 27
Kor: 18
Csoport: 11/a
Családi állapot: egyedülálló


Érdeklődési kör: fiúk , minden ami szórakoztató, zene,bulik,hostesskedés ,színészkedés mesterfokon, szájkarate

Klubtagságok: Europ Face , Dance Forever , Viviera Beach, Akik tavasszal születtek <3 , Humor, Sexy and I Know It

Beszélt nyelvek:egyszer magyarul helyesen,
meg egyszer magyarul helytelenül

Titkok:
- 2 hetente új pasija van (ami inkább köztudott).
- a szülei tudta nélkül tetkót varratott.
- csak 2 embert tisztel , a nevelőszüleit , bár ezt soha nem mondaná meg nekik.
- nem ismeri a valódi szüleit, 12 éves koráig árvaházban élt.
- imádja a verseket és a romantikus regényeket.
- még szűz annak ellenére ,hogy már 15 éves korában azt állították róla ,hogy már 5 fiúval volt.


Személyiség: Ő egy igazi rossz kislány.Gyönyörű arccal áldotta meg a sors ,és ezt nagyon jól tudja.Imád játszadozni a srácokkal.Nincs olyan pasi aki ne hullana a lábai elé.Utálja a kötöttséget ,ezért nem is tervez hosszú távra.Imádja a számára ismeretlen dolgokat, ezért mindenbe belevág ,de sose fejezi be amit elkezd.Előbb cselekszik,minthogy gondolkozna.Nagyon sokszor sántikál rosszban,de mindig kihúzza magát a csávából remek beszélőkéjének köszönhetően.

Külső: nagyon szép arc, nőies alkat, telt ajkak, hosszú barna haj,rikitó kék szemek, kreol bőr.

Különleges ismertetőjele: egy „We will all laugh at gilded butterflies.” idézet a jobb lapockáján Shakespeare Lear Király c. művéből.

Play by: Megan Fox




~Ez a dolog az amit gyűlölök...Mesélni az életemről.De ha már mégis muszáj akkor kezdem a legelején.1994 Március 27-én születtem meg Budapesten,több mint valószínű egy kórházban.Mai napig fogalmam sincs kik az igazi szüleim.A nevelők szerint ott hagytak a kórházban és nem jöttek értem.Tehát eldobtak mint egy darab rongyot.Így kerültem az árvaházba,ahol jó sorom volt,de mindig ott volt bennem egy hatalmas űr a szüleim után.Már kislánykoromban kitűntem szépségemmel a többi társam közül,de soha nem volt akkora szerencsém ,hogy örökbe is fogadjanak azon kívül ,hogy megveregessék az arcomat azzal ,hogy "milyen szép kislány"...Határozottan állíthatom,hogy én voltam az intézet kis lázadója.Nem akartam időben lefeküdni ,sem felkelni ,finnyáskodtam ,soha nem volt jó amit adtak,nem tetszettek az egyenruhák , kikoptattam őket, utáltam a lányos foglalkozásokat,általában a fiúkkal fociztam, csórtuk a srácokkal a cigit a diri irodájából ,amire persze aztán fény derült és úgy kikaptunk,hogy az nem mindennapi és párszor meglógtam ,azzal ,hogy világgá megyek.Aztán eljött a várva várt nap amikor örökbe fogadtak. 2007.május 31-én . Jobb családot nem is kívánhattam volna. Gabi és Áron az "új szüleim" inkább a haverjaim, még csak 23 évesek voltak amikor örökbe fogadtak. Persze anyunak és apunak hívom őket , de azért az is ott van,hogy elég idős voltam már akkor amikor hozzájuk kerültem,úgy ,hogy az elején rohadtul nem bírtam őket.Nem értettem mért én kellek nekik amikor már nem vagyok hülye és azzal is tisztában vagyok ,hogy elég idős vagyok ahhoz ,hogy tudjam a szüleim eldobtak.Úgy érzetem nagy igazságtalanság ért.Elszakítottak a barátaimtól és az "otthonomtól".2 hónapig nem voltam hajlandó velük értelmesen elbeszélgetni,és már ők is azon voltak ,hogy feladják ezt az egész gyerek nevelést és visszavisznek, aztán rájöttem,hogy ha most visszavisznek akkor már többet nem kellek senkinek, és ezzel őket is megbántom.Leültettek és elbeszélgettek velem.Elmondták,hogy nekik sajna nem lehetett gyerekük,ezért fordultak az árvaházhoz , és az volt a tervük ,hogy köröbelül egy , 1 éves gyereket fogadnak örökbe,de megláttak engem a szabad szájú , vadvirágot, és egyből tudták ,hogy én kellek nekik.~ Ez volt a kiskorom.
~ A rend helyreállt az életemben.Csupán 2 évre. 14 éves koromban elkezdtem kamaszodni.Teljesen kifordultam magamból.Nem fogadtam szót , visszabeszéltem , és azzal fenyegetőztem ,hogy ők nem is a valódi szüleim úgy ,hogy ne parancsolgassanak nekem.Ezekben az időkben kezdtek el érdekelni a fiúk.Első csókom is ide köthető. Kimellesedtem amit akkora újdonságnak találtam ,hogy folyton arról beszéltem a csajoknak az öltözőben ,hogy mekkora buli melltartót hordani (?).
#Első tetkóm is ekkor készült.Erről anyuék a mai napig nem tudnak. Ez egyébként úgy készült ,hogy én eldöntöttem ,hogy nekem tetkó kell mert már a legjobb barátnőim közül is mindnek van és annyira menő , meg a srácok is dögösnek találják a tetkós csajokat,úgy ,hogy pont nekem ne lenne ? Tehát másnap bementem egy tetoválószalonba ,és a jobb lapockámra festettem a kedvenc idézetem.Ez nem is tudom ,hogy történhetett mert ez legális 18 év alatt...Mire megbántam már rég késő volt.Egy csomószor bujkáltam a saját szüleim elől miatta.Nem mentem velük strandolni , anyu azután már nem is láthatott meztelenül, kivágott ruhákat sem merek előttük hordani. Sajna tényleg igaz ,hogy a fiatalság bolondság...És ami az egészben a legröhejesebb ,hogy azt hiszik ,hogy szégyenlem a testem és önértékelési problémákkal , kisebbségi komplexussal küzdök...
#Nos igen az első csókom.Ez egy Máté nevű sráccal történt, még általánosban (8.osztályban). Halálosan bele voltam zúgva , mindennap láttam mert évfolyamtársak voltunk.Arról nem is tudtam ,hogy én is bejövök neki.Egy probléma volt a barátnője.A legnagyobb ellenségem Szandi.Egy tipikus anyuci kedvence ,fontoskodó hercegnő, egoista , gazdag liba.6. osztályban mikor bekerültem a suliba , folyton piszkált.Én voltam a "magányos farkas". Persze ,hogy mindenki tudta rólam ,hogy árvaházban nevelkedtem. A pletykák futótűzként terjedtek a múltamról a családomról na és persze rólam.Csak párszor téptem meg Szandi haját...Volt ,hogy addig fajult a dolog ,hogy intőt kaptam...Később aztán nem nagyon érdekelt ha szekált ,mert észhez tértem és rájöttem ,hogy csak azért csinálja ,hogy kirúgjanak és ne legyek az útjában.~ Nagyjából, ez volt életem 2. korszaka a kamaszkor...
~Középsuliba a Szent Johanna Gimibe járok, most már 3 éve.Jó hely...A tanárok kicsit labilis idegzetűek, de azon kívül rendben van...
#Még mindig megmaradt valami a kamaszkori énemből,de már közel sem vagyok olyan zűrös mint 3 éve.Most már nem tartom újdonságnak ,hogy Isten kegyes volt hozzám , túl vagyok több kapcsolaton is , jó és rossz tapasztalatokon , már át érzem a dolgok súlyát, és egy kis felelősség tudat is szorult belém. Annyiban viszont megmaradtam ugyanolyan ,hogy még mindig imádom a jó bulikat , a pasikat és a szórakozást.A tanulást is szint úgy hanyagolom,erre nem vagyok büszke,de nem tehetek róla ha tojok rá jó magasról.Addig nem szólhat senki ameddig nem bukok meg.Munkám van , meg van a 2-es átlagom és még annyira pofátlan sem vagyok.Most perpillanat felszolgáló vagyok , és rendesen megfizetnek ,és anyuéknak ez ellen nincs is semmi kifogásuk ,csak hát minden délután megyek dolgozni a kávézóba , és ő szerintük egy "végtelenül törékeny lány vagyok, és mellesleg nagyon szép is , így meg aztán főként vigyázni kell rám mert a fiúk koslatnak utánam..." Ettől kellene a legkevésbé félteniük,hogy engem esetleg valamelyik befűz valamiféle piszkos dologba...Tudok magamra vigyázni , és ha valami baj van arról a szüleim fognak tudni legelőször. ~ Ez vagyok most , és egyenlőre másról nem tudok beszámolni, de adja Isten ,hogy később még többet tudjak mesélni.