1981, december 31. Volt olyan szerencsém , és éppen az év végén születtem meg. Ha egy pár órával később jövök világra, akkor már egy évvel idősebb lennék. Amúgy nem bánom… csak rossz volt fiatalkoromban, hogy mindig nekem volt utoljára a szülinapom. Viszont volt előnye is: újévkor tartani a haverokkal a nagy bulikat! Kettő az egyben… hát nem buli?
Mivel eléggé pénzes család leszármazottjaként születtem meg, ezért nem voltak túlzottan nagy gondjaim semmivel és hiányom se volt semmiben. Viszont ennek nem mindig voltak előnyei. Néhányan nem bírtak, mert rögtön a sznob társasághoz soroltak. A barátaim mindvégig normális emberek voltak, senkit sem közösítettem ki –csak néha- mindig én voltam középpontban és azt hiszem, hogy részben ez is lehetett az oka, hogy nem bírtak sokan.
Hogy még egy kicsit visszább lépjek az időben. Kiskoromban kleptomániában szenvedtem. Mindent ami megtetszett, azt szépen fogtam és zsebre vágtam. Voltak neki nagy hátrányai is, de szerencsére kinőttem. Pont mire iskolába kellett mennem, rájöttem: ez így nem lesz jó, szóval abbahagytam. Anyámék is mindent megtettek szerencsére, hogy elmúljon ez a “szenvedély”.
Az általános iskolát Budapesten fejeztem be, majd a Szent Johanna Gimnázium tanulójaként folytattam tovább a tanulmányi utamat. Mindezek után, egy tanítóképzőbe kezdtem el járni, ahol rengeteg dolgot kitanultam. Imádtam ezt csinálni, és mielőtt befejeztem az egyetemet eldöntöttem: megpróbálom beadni a kérelmemet az SZJG-be, hátha felvesznek a következő tanévre testnevelés tanárnak. Igen, mert az összes dolog közül, amit elkezdtem tanulni, a tesi volt az, amit tudtam: ha egyszer tanár leszek, fix, hogy ezt fogom tanítani.
Így is lett. Idén év elején felvettek sikeresen az iskolába, és minden erőmmel azon vagyok, hogy megpróbáljak jó tanár lenni.
Mellesleg többször voltam már külföldön: Franciaországban, Németországban, és a közelben lévőkben is. Rendelkezem egy nagymotorral és egy autóval, és az utazás a véremben van. Mindig menni és menni…