Everybody hates me - I have nothing. ... Emily Mon-Pierre
Becenév: Emily & Em & Emms & Kicsi Pierre
Születési hely/idő: 1998. november 13. Párizs, Franciaország
Kor: 15 éves
Csoport: 9/b
Családi állapot: kapcsolatban, bár nem publikus
Érdeklődési kör: zene | szemfesték | sötét ruhák | divat | rock'n'roll| pasik | macskák | bulik
Klubtagságok: Music in my heart | Kiss | Rolling Stones | Beatles | Black - no white | Jour d'Amour | swimming | lacrosse
Beszélt nyelvek anyanyelvi francia, magyar és természetesen angol. Vágyam, hogy megtanuljak olaszul is.
Titkok: • a bátyám számomra a legfontosabb, bár ezt sosem vallanám be
• se veled - se nélküled típusú kapcsolatot folytatok Bastien egyik osztálytársával
• az a vágyam, hogy híres és elismert divattervező legyek Párizsban
• úgy érzem, mindig mindent elkúr*k
Személyiség:Before | Kedves, szelíd, gyámoltalan kislányként került a magyar határok közé, egy szerető család reményével a hátában. Tudta, mit várnak tőle, és az akaratukat érvényre is vitte – ugyanakkor gyűlölte a konfliktusokat, a csetepatékat, a veszekedéseket.
Bárki bármivel fordulhatott hozzá. Szentimentális, gyermekes énjét sokan találták bűbájosnak. És még annál is többen használták ki, hogy a bátyja közelébe férkőzhessenek a hugica által.
Bastient mindenkinél többre tartotta, felnézett rá, az anyja pedig a példaképe volt. Aztán az apja, akit erős várnak hitt a viharban, megvette a lelkét és ez mindent megváltoztatott…
After | Az erkölcstelen kis lázadó, aki tesz a szabályokra, a világra és akit nem érdekel, ki mit gondol az álmairól, a céljairól. Ambíciózus, teljesítmény orientált, de nem a tanulásban – egyedüli álma, hogy híres divattervező legyen, és csupán ebbe hajlandó energiát feccölni.
Kemény csaj, aki gyakran felnőttnek képzeli magát,s közben elfelejti azt az apróságot, hogy még csupán tizenöt éves…
Arrogáns, gúnyos, ezzel együtt viszont mindennél jobban vágyik szeretetre, megértésre, elfogadásra – bár büszkébb annál, hogy ezt valaha is bevallja. A bátyja számára a legfontosabb még ebben az időszakban is, tűzön-vízen át kitart mellette. És őt bántja meg a legtöbbször, mivel ha másba gázol bele azt már észre sem veszi.
Külső: Szőkehaj, fehér bőr,pandamacikat megszégyenítő szemfesték... bizony, eltaláltad. Bár nem a tükörbe nézek, sokaktól hallottam már ezt a leírást magamra. Nem állítom, hogy igazuk volt mindenben. Hajam hosszú, általában kiengedve hordom.
Termetre alacsony vagyok és vékony, maximum 160 cm-re nőttem meg, amiért sokan Kicsi Pierre-nek hívnak. Na meg persze a bátyám miatt is, aki nyilván a Nagy Pierre kategóriába tartozik, mint idősebb testvér.
Arcom bájos, a sminkkel nem szoktam fukarkodni. Ruháim egy ideje már a fekete árnyalataiban mozognak, világos kislányos színek kerüljenek! Elegem lett, hogy én voltam a befolyásolható, a mindenki „kisbabája” és így vezetem le – talán valami gondod van velem?!
Általában magassarkút viselek, a tanáraim sokszor megintenek az öltözködésem miatt, de a barátaimnak és nekem is ez tetszik… ezek a savanyú népek nyilán nem jártak még Párizsban, ahol az extravagancia a menő, nem pedig a slampos kényelem.
Otthon sem igazán fordulok meg melegítőben, az általános hazai trendem egy ing, amit vagy apámtól, vagy a bátyámtól csórok el. Ezzel pedig mindent le is mondtam, ami így hirtelen eszedbe jut, ha rám pillantasz.
Különleges ismertetőjele: van egy piercing a köldökömben
Play by: Taylor Momsen
Bonjour!
Je m’apelle Emily Mon-Pierre . Maintenant je ne peux pas libre, s'il vous plaît laissez un message. 01. Szia Emily, itt az anyád beszél. Kováts tanárnő ma felhívott azzal a hírrel, hogy a szoknyád alig ér a combodik. Ha hazajössz, ezt meg kell beszélnünk.
02. Rózsabimbóm, nemsokára otthon vagyok! Sajnálom, hogy nem lehettem ott, mikor felvágod a tortát. Elhúzódott a megbeszélés, de remélem, jól érezted magad! Szeret, Apád
03. Hello Emms, itt Daniel. Ma korábban szabadultam edzésről, van kedved meglátogatni velem egy új kuncsaftomat?
04. Emily! Hol a fenében vagy? Azt mondtad, tízre itthon leszel. Anya teljesen ki van akadva! Hívj vissza, most! A bátyád voltam.
05. Emily, drágám, ma este vacsorázni megyünk a nagyiékhoz. Ha hazaértél, készítsd elő azt a szép virágos blúzodat, amit a nagymamától kaptál még két éve. Csók, Apa
06. Bonjour ma chérie, je m’apelle Daniel. J’ai une bonne Idée, sur la week-end, au leurs maison á Balaton.
07. Emms, Zsófi vagyok. Át tudsz jönni? Beszélnünk kell.
08. Kicsim, Párizsból jött egy telefonhívásod, valami Philippe karattyolt a ruháidról, meg egy ügynökről, akinek elküldte a számát… mit csináltál már megint?!
09. Kedves Baj, bemutatom a Katasztrófát. Apám meglátta a rendeléseket a fiókomban. Muszáj lesz nálad eldugnom néhány pirulát, Em… be tudod válllani? Daniel voltam.
Egy családi fotóA képen egy marseilles-i nyaraláson látható a családom, teljes harmóniában. Na igen, ez már csak a máz része a dolognak, mivel ha jól emlékszem két héttel ezelőtt az utazás előtt anya épp egy tányért vágott apu fejéhez.
Megvan róla a véleményem. Anya úgy csinál, mintha szentté avatták volna őt, apu pedig egy utolsó senkiházi lenne, amiért elkövette azt az apró botlást… bár a képen mindketten mosolyogva karolnak egymásba.
Bastien itt kivételesen azt az inget viseli, amit apától örökölt. Érdekes, nagyon jól áll neki, pedig apu néhány hete beverte a fejét az asztalba. Nem látszik a homlokán a seb. Újabb ékes példája annak, mire nem képes a modern orvostudomány. És némi alapozó, persze.
Ha jól megnézem, épp a kikötő van mögöttünk. Marseille egyébként csodálatos város, imádok ott lenni, mert mindig tartogat valamit, és a családom a balhéinkból kifolyólag sosem unatkozik ott.
El is felejtettem, hogy már itt is ki voltam festve…
Apu máig nem igazán szereti a stílusomat, de ezen a képen még frissnek számított az élmény, miszerint a kicsi lánya felnőtt. Vagyis elkezdett felnőni. Ezzel együtt mégis átkarolja a vállamat, én pedig az övére hajtom a fejem.
Olyanok vagyunk, mint valami nagy, boldog család, akiknek nincs semmi problémájuk.
Aha… na persze…
A kép készítése után anya síri hangon közölte apával, hogy leadhatna néhány kilót, ha már mellékesben még a k*rvájával is edz.
Erre apa azt válaszolta, anya befoghatná a száját és megtaníthatná a fiának, hogyan kell rendesen beszélni.
Erre Bastien felháborodva közölte apával, higgadjon le, hiszen családi nyaraláson vagyunk és legalább most próbáljon kicsit beolvadni az általa „családnak” hívott intézménybe.
Én pedig távolabb húzódva élénk telefonbeszélgetésbe merültem Bastien egyik osztálytársával, Daniellel, akivel a nyár elején kezdtünk találkozgatni, teljes titokban. Íme a boldog család Mon-Pierre módra.
Csak az a furcsa, hogy a látszat szinte mindig csal…