Becenév: Lina
Születési hely/idő: Budapest-1996.július 15.
Kor: 16
Csoport: 10.b
Családi állapot: egyedülálló


Érdeklődési kör: pasik, divat, film
Klubtagságok: Tour Eiffel, we <3 Paris
Beszélt nyelvek:francia, magyar, angol(még nem tökéletesen)
Titkok: volt lázadó korszakom (nem is akármilyen), de ezt inkább én is elfelejteném...
Személyiség: Eleinte lehet, hogy félénknek tűnhetek, de ha megismersz meglátod, hogy ez csak a látszat. Mivel barátok nélkül, egyedül költöztem ide Budapestre, eléggé kiszolgáltatok vagyok egyenlőre. Én igazán kedves vagyok azzal, aki szeret engem és aki kedves, viszont utálom, ha a hátam mögött beszélnek ki, vagy ha valaki kétszínű. Ha a barátaim között vagyok, akkor szeretek a középpontban lenni. Az a tipikus álmodozó típus vagyok, sokan talán kicsit őrültnek is tartanak, mindig van valami „világmegváltó” ötletem, vagy célom. A pillanatnak élek, szeretem a spontán dolgokat.
Úgy gondolom, hogy nem nagyképűség, ha azt mondom, hogy a pasikkal jól tudok bánni... legalábbis igyekszem. Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy a fiúk szemében „jó nőnek” tűnjek, de ha engem egy srác meg akar szerezni, annak küzdeni kell, ez szabály, nem adom meg magam egy könnyen... bár biztos vannak olyanok, akik már a kisujjuk felemelésével is maguk köré tudnának csavarni. Helyzettől függő, hogy mennyire vagyok ragaszkodó, az agynélküli-helyes pasikkal folytatott románcok nem szólnak túl hosszú távra, viszont ha találok egy okos-bomba pasit azt nem eresztem.

Külső: Átlagos magasságú, kék szemű, szőke hosszú hajú lány vagyok. Mindig próbálok mosolyogni, még ha belül fáj is. Szeretem a csajos ruhákat, de asportos szetteket sem vetem meg, éppen milyen kedvem van. Kedvenc darabom a barna bőrkabátom, nagyon kényelmes, ráadásul egyszerre sportos és elegáns. Heti többszöri alkalommal járok sportolni, futópályára vagy edzőterembe. Próbálok egészségesen táplálkozni. Nem szeretek sminkelni, egyszerűen sikítva tudnék menekülni a szemceruzák elől.
Különleges ismertetőjele: A hátamon a jobb lapockámon van egy rózsa tetoválás.
Play by: Blake Lively


Párizsban születtem, soha nem találkoztam apámmal, még elhagyott minket mielőtt megszülettem volna. Anyukám mindig odaadóan nevelt, biztos családi hátteret biztosított számomra, bár ritkán volt otthon. Általános iskolába egy kétnyelvű suliba jártam, ahol magyarul tanultam a francia mellett. 9.-edikes voltam, amikor az új fősulimban elég rossz arcokkal ismerkedtem meg. Persze „menőnek” akartam tűnni, ezért elkezdtem velük bulikba járni, cigizni, inni és néha-néha még a drogokat sem vetettem meg. Az egyik fiúval, Benji-vel több volt köztünk, mint barátság. Így utólag már sajnálom, de vele 15 évesen elvesztettem a szüzességem a lakásunkon, amikor anya éppen üzleti ügyeket intézett. Mi több, nem is emlékszem arra az estére, mert már rendesen volt bennem pia. Ezt az időszakomat legszívesebben eltörölném, nagyon rossz volt, főleg mivel nem is élveztem, csak a beilleszkedés kedvéért tettem mindezt. Amikor már nem bírtam tovább anyukámhoz fordultam segítségért, teljesen kétségbeestem, a tanulmányi eredményeim rohamosan kezdtek romlani, ha tükörbe néztem már egyáltalán nem az az életvidám csaj tekintett vissza rám, aki azelőtt voltam. Egy pszichológushoz kerültem, aki segített átvészelni a nehéz időszakot, tanév végére egész jól teljesítettem a suliban is és a magánéletben is. Az állítólagos barátaim, és a pasim nem álltak szóba velem, miután kihagytam az esti bulikat, és ehelyett az estéimet otthon töltöttem.
Amikor végeztem a 9.-osztállyal anyukám a pszichológus tanácsára a lehető legtávolabbra akart vinni attól a helytől, ahová a rossz emlékeim fűződtek. A keresztanyámék itt élnek Budapesten, ezért jó ötletnek tűnt hozzájuk költözni, így anyámnak sem kell elmozdulni Párizsból, megtarthatja a munkáját, és én is új életet kezdhetek egy (viszonylag) ismerős közegben. Én örömmel beleegyeztem, tetszett az ötlet, mondjuk nekem mindegy volt, hogy hová megyek, csak el abból a nyomortanyától... Július elején repülővel ideutaztunk, berendezkedtünk. Megkaptam a ház 3. emeletét (valaha itt volt a padlás, csak átalakították nekem), ahol egy fürdő, egy háló és egy gardrób található. A hónap végére teljesen otthonossá tettem az én kis kuckómat.
A város nagyon tetszett, augusztusban sokat kirándultam, megismertem a látványosságokat és a legjobb helyeket. Bejelentkeztem a Szent Johanna Gimi-be, ahová az anyanyelvi francia tudásommal fel is vettek 10. osztályosnak, így nem kell az előző évet is újrajárni. Nagyon izgulok, hogy hogyan fogok boldogulni egy teljesen új közösségben, de bízom benne, hogy új, igaz barátokra találok... és persze nem állnék ellen, ha rám találna a szerelem.