Bastien - ahogy már a nevéből is hallható - francia származású, pontosabban csak félig magyar. Édesapja még az egyetemi éveiben látogatott el Magyarországra és akkor ismerte meg Bastien édesanyját, Adélt, akit később feleségül is vett, majd vele együtt Párizsba költözött. Bastien ott látta meg a napvilágot tizennyolc évvel ezelőtt és tíz éves koráig ott is élt.

Négy éves korában született egy húga, Emily, akinek Bastien kifejezetten örült, hisz végre, már nem volt egyedüli gyerek a családban. Édesanyja sebészként dolgozott az egyik neves kórházban, míg apja diplomata munkákat látott el, ezért gyakorta utazgatott és kevés időt töltött a családjával. Mindez kihatással volt a gyerekekre, főként Bastienre, ugyanis a fiú gyakorta volt egyedül, sokszor bébiszitterek vigyáztak rá, hisz Adél is sokat volt a munkahelyén és nem volt elég ideje a gyerekekre. Ez miatt Bastien kicsit elkallódott , és elég sok baj volt vele az iskolában is, tanárai a rossz magaviselete miatt többször figyelmeztették a szülőket, akik az egészet elintézték egy alapos szidással.

Kamaszkora kezdetén, mikor éppen a tizenegyedik életévét töltötte volna, az apa legújabb munkahelyének köszönhetően a család Budapestre költözött, ugyanis Jean Baptiste -az apa- lett a Francia Nagykövet. A család Budán vásárolt egy szép családi házat és ott telepedtek le. Adél egy budai magán klinikán kapott állást és ott folytatta szakmai karrierjét. Míg a szülők dolgoztak, a gyerekekkel továbbra sem törődött senki, csak a megbízott bébiszitterek, ezért azon sem kell csodálkozni, hogy mindkét gyerek magának való, szeretethiányban szenvedő, makacs személyiség lett.

Bastien kezdetben nem volt jó tanuló, a magaviseletével továbbra is problémák voltak, viszont a sportokban remekelt, különösen az úszásban és a fociban. Nagyon szerette ezt a két tevékenységet, így amikor csak tehette, suli után edzésekre járt. Apja azonban , mikor megtudta, hogy fia tanulmányi eredménye az elemi iskola végére megromlott, komolyan elbeszélgetett a fiával és szankciókat szabott. Bastien addig nem mehetett edzésekre, míg ki nem javította a jegyeit, szobafogságban részesült és az is előfordult, hogy ha visszafeleselt, az apja pofon vágta. Az anyja ilyen helyzetekben azért a fia mellé állt, mert időközben rájött, hogy neki bizony vannak gyerekei, és talán nem ártana, ha velük is foglalkozna egy keveset, nem csak a betegeivel.

Jean Baptiste a gyerekek miatt többször is összemorgott a feleségével, és végül úgy határozott, hogy Bastient a Szent Johanna Gimnáziumba íratja, ugyanis ismerte az igazgatót és biztos volt benne, hogy ott a fia jó kezekbe kerül és majd gondoskodnak arról, hogy megneveljék őt. Ennek köszönhetően került a srác egy teljesen új közegbe, ahol még csak barátai sem voltak. Először elég nehezen illeszkedett be, főleg azért, mert sokáig külföldön élt, és valamilyen szinten törte a magyar nyelvet. Kezdetben nem is nagyon barátkoztak vele, egy ideig magányosan tengette a napjait, de szép lassan, a sportnak köszönhetően egyre több barátra tett szert és rájött arra, hogyan illeszkedjen be a közösségbe.

Tizenhat évesen már egész jó kis társaságot épített maga köré a 12/a-ban, de próbált barátkozni más osztályok tagjaival is, több-kevesebb sikerrel, ugyanis néha úgy érezte, hogy az a-sok és b-sek között versengés folyik. Ő nem igazán akart részt venni ebben a hülyeségben, ezért nem is tett megjegyzéseket más osztályok tagjaira, próbált kimaradni a balhékból. Valószínűleg ennek köszönheti azt, hogy tényleg elég sok barátja van, akikkel igazán jól kijön.

Lassan kezdte magát egészen jól érezni ebben az új iskolában, úgy tűnt, hogy kezd helyre állni az élete, hisz megismert egy lányt is, aki a barátnője lett, de a családjában újabb problémák adódtak. A szülők egyre többször ugrottak egymásnak, a házuk gyakran zengett vitáktól, tányértörésektől és a gyerekek egyre jobban kezdtek eltávolodni a szüleiktől. Bastien már csak a húgára számíthatott, ugyanis akármilyen problémával fordult a szüleihez, azok mindig ingerülten letromfolták őt. Nem értette, mi lehet a gond, egészen addig, míg egy napon észre nem vette az egyik városi étteremben az apját egy vad idegen nő társaságában. Számára ekkor dőlt romba végleg az apjáról alkotott képe, akit valamilyen szinten példaképként kezelt az elért eredményei miatt. Nem csak, hogy összedőlt ez a kép, de Bastien mérhetetlen dühöt érzett és utálatot, az apja iránt.

Egy ideig próbálta elhallgatni a látottakat, de az otthoni légkör egyre jobban frusztrálta őt, főleg az, mikor az apja pénzzel akarta megvenni magának a gyerekeket. Úgy tűnt, hogy Emilyt sikerült is az apának Adél ellen fordítani, de Bastiennel már nem volt könnyű dolga az apának. Ő nem hagyta magát, és mikor az apjuk egy estén éppen előtte szidta az anyját, Bastien kifakadt, és az apja képébe vágta, hogy mennyire sz#r embernek tartja azért, amit az anyjával művel. Ekkor sikerült olyan pofont beszereznie, hogy még az asztal sarkát is lefejelte, azóta szörnyen megromlott a kapcsolatuk és napról napra csak rosszabb lett.

Eltelt két év, a szülők ugyan még nem váltak el egymástól, de ez is pusztán az apai karrierje érdekében marad így, s persze úgy gondolják, hogy a gyerekeknek is jobb, ha egy háztartásban élnek. Micsoda gondoskodás...Még az is jobb lett volna, ha a világ két másik pólusára költöznek, mert az otthoni rideg légkör mindkét gyereket kikészíti, és ez utóbbi főként Emilyn látszik meg. A lány ebben az évben kezdte meg tanulmányait a Szent Johannában, de rá sem lehet ismerni, teljesen kifordult önmagából.

Bastien már tizennyolc éves, ő tud hová menekülni, többnyire a barátaival lóg, vagy sportol, esetleg olvas és próbálja kitalálni, hogy mit kezdjen az életével. Húgáért azonban rettentően aggódik, félti őt. És ha még csak ez lenne a gond...Fiatalság, bolondság, ahogy mondani szokás, és Bastien is elkövet elég sok hibát. Jelenleg az ő élete is kész csatatér, ugyanis hiába van barátnője, megcsalta őt az angol tanárnőjével, akitől azonban semmit nem akar. Fél is, hogy mindez kiderül, mert az mindkettőjükre rossz hatással lehet. Ráadásul már nem is szereti a barátnőjét, azonban nem tudja, hogy mindezt hogyan mondja el neki. Valaki egész más tetszik neki, de úgy érzi, hogy a dolog esélytelen. Közben attól is fél, hogy ő is olyan lesz, mint az apja...

Most kezdődik a tizenkettedik, Bastien azonban máris zűrös napoknak néz elébe...