Egy szó illik rám a legjobban: divatdiktátor. Imádok az emberek agyára menni, ezzel elszúrva az egész napjukat. Sokszor bunkó vagyok és nem érdekelnek mások. Hosszú, hullámos szőke hajamat általában leengedve hordom, így a nyomik tudják kivel állnak szemben. Életelem a parancsolgatás és közhittel ellentétben engem nem irányít Edina, inkább úgy mondanám ő a kis szolgám, akit irányítok. Imádom látni az emberek szenvedését, lehet furcsa mások számára, de örömömet lelem benne. Általában mondok valamit és már ugranak is, de ez sosem volt másként. Egyébként kedves is tudok lenni, de ahhoz jó pasinak kell lenned vagy egy nyominak akit manipulálhatok, de utóbbi esetben jó ha rájössz, mire készülök, mert ha nem nem lesz jó vége, de egy valamit senki se feledjen mindig én nyerek akármi van. Ha kell elcsábítom más pasiját és az ágyamban is kiköthet, de azt ugye senki sem szeretné? Mélykék szemeimmel bárkit elcsábítok, aki a közelembe jön legyen szó férfi vagy nőnemű alanyról. A lányok se perc alatt a szolgáim lesznek vagy ahogyan én hívom őket csicskáim. A fiúk viszont jobb ha vigyáznak hamar áttöröm a málnás kapuját. Imádom a vígjátékokat és a horror filmeket. Nagy kedvencem a vámpírnaplók azon belül Paul Wesley. 12 éves korom óta modellkedem és aki eddig látta a képeimet mindenki azt mondja, hogy még sokra vihetem, de aki az ellenkezőjét mondja többet nem mer a szemem elé kerülni. Vannak módszereim, de jobb ha nem tudjátok, de az az igazság, hogy nem szeretném kiteregetni a szennyesem az egész iskola előtt. Ha sokan megtudnák milyen vagyok belülről még a közelembe sem jönnének, amit nem csodálnék, rosszabb vagyok, mint a legrosszabb rémálmuk főleg ha parancsolgatásról vagy manipulálásról van szó, de ebyébként ijesztgetésben sem vagyok rossz.

1994. május hetedikén láttam meg a napvilágot az Egyesült Királyságok legnépesebb városában, vagyis Londonban, de három éves koromban Budapestre költöztünk. Édesanyámnak rögtön szemet szúrt a dátum, mivel potosan ezen a napon, ebben az évben tért nyugovóra édesapám, akit nem sikerült ezáltal megismernem, és akármilyen keménynek is látszódom szerettem volna megismerni,de ez már a múlté. Átlagosan éltem kiskorom mindennapjait, és egy szikrányi jele sem volt annak, hogy bármiben kiemelkedő tehetség lennék. Bár édesanyám szerint mindig pózoltam a képeken beajánlott egy fotóstúdióba, ahol elkészült életem első fotósorozata, de mikor megkezdődött a gimi a modellkedés alább hagyott, de amint leérettségiztem folytatom és leszarom az egyetemet.
Tíz éves lehettem, amikor a nővérem elvitt magával a színházba. Rögtön bele szerettem a jelmezekbe, a reflektorokba, a díszletbe, szóval mindenbe. Végig egy apró mosoly ült ki az arcomra, és lelkesen figyeltem a színészek minden mozdulatát. A dráma után a memóriámban megmaradt jeleneteket próbáltam eljátszani, és annyira élveztem az egészet, hogy még a kis családi körnek is képes voltam előadni. Nem volt valami nagy szám, de lelkesen tapsoltak, és anyu annyira büszke volt rám, hogy titokban beíratott egy színészi szakkörbe. Ennél szebb karácsonyi ajándékot el sem tudtam volna képzelni. Igaz, nevesebb előadásaink sosem voltak, de mindig engem választottak ki az egyik főszereplőnek, és keményen dolgozva próbáltam megfelelni az elvárásoknak. Az első teltházas szereplésünk alkalmával adrenalin túltengésem volt, de meglepő módon kicsit sem izgultam. Tudtam, hogy baj nem lehet, mivel már annyiszor átgyakoroltuk az egészet. Nagyon jól teljesítettünk, és ezután sokkal gigantikusabb színházakat is ostrom alá vettünk. Páran fel is figyeltek a tehetségünkre, és bemutattak néhány nevesebb rendezőnek is.
A nővérem már két éve végzett a Szent Johannában, és anyukám úgy döntött, hogy nekem is ide kellene járnom. Először nem túlságosan lelkesedtem a dologtól, mivel mindig is utáltam tanulni és ezzel most sem vagyok másképp, de sikerült beleszoknom, így mindig sikerül egy erős hármas átlagot produkálnom. Nem a legjobb, de a modell karrieremhez elég, ha pedig az nem jönne össze ott van a színészet, mint említettem régebben általánosban színjátszós voltam.
Édesanyámnak jól menő divatcége van, így sok mindent tanulhattam tőle. Annyira jól megy ez a cég az egész országban- sőt már majdnem az egész világon- hogy dús gazdagok lettünk mindenféle segítség nélkül, így a legdrágább ruhákat is megkaphatom. Tele vagyok Dolce&Gabbana, Gucci vagy akár Louis Vutton darabokkal, ami miatt rengetegen irigyelnek és irigyeltek mindig is.
Rengetegszer utazom mai napig Angliába, így egyesekkel ellentétben kiváló angol tudásom van, de hogy tartsam magam a kialakított képhez megjátszom, hogy nem vagyok jó angolos és csak hármasokra vagyok képes, pedig ez egyáltalán nem így van. Csak olyanok előtt vagyok képes megnyílni, akiket tényleg szeretek.
Még sosem volt tartós kapcsolatom afféle szajha hírében állok az iskolában, pedig nem ilyen vagyok. A látszat néha csal, nem is keveset. Rengeteget adok magamra és sok futókapcsolatom volt már, de ettől függetlenül egy normális Szent Johannás diáknak mondanám magam, ha mások ezzel nem értenek egyet akkor is.
Utálok tanulni, de sokak szerint nagyon jó fejem van a tanulással kapcsolatban, de ezt nem kamatoztatom- nem mintha akarnám-.
Mindig keménynek mutatom magam, de egyébként érzékeny vagyok. Bárki mond rólam bármit elhiszem ha rossz, ha jó. A kritikákat egyáltalán nem bírom elviselni, így olyankor van, hogy napokig magamba zuhanok és csak árnyéka vagyok önmagamnak. Mindig is olyan ember szerettem volna lenni, aki nem foglalkozik mások véleményével, de már nem töröm magam, mert rájöttem az nem én vagyok. Anyukám és a nővérem mindig azt mondja úgy vagyok tökéletes ahogy vagyok nem kell megváltoznom, amit ők mondanak nekem az szent, így nem változtatok rajta. Ők ketten azok akikre mindig minden körülmények között számíthatok, így csak az ők véleményükre adok.
Ha tehetném nem járnék iskolába, hanem modellként utaznám körbe az egész világot és olyanokkal dolgoznék együtt, mint Heidi Klum vagy éppen Tyra banks, de Naomi Campbellt sem ellenzem.
A barátaim szerint nem csak a modellkedésben és színészetben vagyok tehetséges, de még énekelni is tudok. A tánc az egyetlen dolog, amiben nem vagyok jó, de mikor táncolni kell improvizálok. Félek a szalagavatótól ki fog elesni miattam, de legfeljebb ráfogom valaki másra.
Amióta az eszemet tudom diszlexiás vagyok és ezt szeretem eltitkolni az emberek előtt, de egy osztályközösségben ez nem marad sokáig titok, így ez hamar ki is derült, de a többi ember előtt próbálom titkolni, de mégsem mondom azt, hogy ez valamiféle titkom lenne, mert ha rákérdeznek habozás nélkül válaszolok.
Imádom az életet és ő viszont imád engem. Elkényeztetett fruska ként- mások ribancnak mondják, de nem vagyok az- mindent megkapok, soha nem kellett megdolgoznom még semmiért sem. Csak mondanom kell ha valamit szeretnék és egy szempillantás alatt megkapom. Igazi vezéregyéniség vagyok ennek köszönhetően.
Egoistán hangzik ha azt mondom szeretem önmagam? Nem érdekel, mert ez így van. Nem tartom magam csúnyának és átlagosnak sem, szerintem külsőre nincs bennem semmi rossz, de a belsőmmel akadnak csiszolni valók, de azok már annyira a részemmé váltak, hogy nem tudnék tőlük megválni, mint a hiszti is.

BESZÉLT NYELVEK: francia, angol
KLUBTAGSÁGOK: I Luv Máday, Meneküljetek nyomik, Jövendő divatdiktátorok
TITKOK:
○már nem szűz a kicsi lány
○van egy májfolt a fenekemen
○anime rajongó
KÜLÖNLEGES ISMERETETŐJEL: mélykék szemeim, bárkit elcsábítok és orr piercing
SZERET:
○mások manipulálása
○önmagam
○ruháim
○sport
○vásárlás
NEM SZERET:
○tanulás
○suli
○nyomik
○ízlésficam
○gót/ emó stílus