[size=10]Egy lány, aki annyira erősen húzza meg a copfját, hogy a hajhagymái felkiáltanak, de nem érdekli, mert jól áll neki. Egy lány, aki szeret tanulni. Aki szeret jó jegyeket kapni, versenyezni. Aki mindig megkapja a főszerepet a darabokban.
Nem.
Ez nem én vagyok. Csak voltam, de erről psszt!
Most inkább vagyok a partiarc vadócka, mint a stréber. Az emberekkel kedvesen bánok, nem szokásom leinni magam, és szót fogadok a családnak. Szeretek vásárolni már, de nem olyan cicababa-szinten. Bár ha jobban belegondolok, nem is maga a shoppingolás vonzz, inkább a jó ruhák. Számomra fontos a megjelenés, de egyáltalán nem úgy értem, hogy agyonsminkelem magam, bebújok a márkás cuccok alá, és az egész testem egy "hamisítvány". Elfogadom azt, hogy így nézek ki, (és tényleg nem nagyképűségből, de) szerintem nem vagyok bűnronda. És TÉNYLEG nem nagyképűségből!

Május 16.
Az esőcseppek versenye hamar unalmassá vált, és inkább az utat néztem. No, meg körbepillantottam a kocsiban. Anya izgatottam dobolt a kormányon a rádióból szóló zenére, és csillogó szemekkel vezetett. Igen, mindig ez van, ha Gödöllőre megyünk a versenyre. A hátsó üléseken apa próbálta megnyugtatni Andrist, az ötéves, hiperaktív, kezelhetetlen Andrist. Igen, aki az öcsém. Bár imádom, de most is tőle zengett a kocsi. Végre megérkeztünk. Azon nyomban látni akartam Kólát, úgyhogy elköszöntem anyuéktól.
- Sok szerencsét, Angie! - fogott kezet velem apu, én meg magabiztos mosollyal távoztam.
Éppen a vattacukros bódé mellett haladtam el, amikor belebotlottam Olivérbe.
- Olivér! - ugrottam a nyakába, és ránézve elismertem, hogy a Skype nem adja vissza a helyes kis arcát.
- Angie! Hogy vagy? - nyomott egy puszit az arcomra.
- Köszönöm, jól - húztam meg a copfomat mosolyogva.
Így beszélgettünk egészen az istállóig. Kólához rohantam.
- Sziia, Kóla! Ugye ma is porrá zúzzuk Szatmáryt? - simogattam meg a lovat.
- Kötve hiszem - szólt egy hang mögülünk.
Sejtettem, ki az.
- Szatmáry.. - fordultam meg, és lesajnálóan pillantottam rá. - Álmodozz csak, majd felébresztelek, ha megnyertem a versenyt.
Még nem is válaszolt, amikor bemondták a nevemet a hangosbemondón. Én jövök. Felvettem a sisakomat, és felültem Kólára, majd kivágtattam a pályához.

Izgatottan ugrattam át az akadályokat, és egyre csak az járt a fejemben - legyőzöm Szatmáryt! Sikerült hibátlanul teljesítenem, amikor befejeztem, hatalmas ovációt kaptam, majd meghúzva a copfomat visszamentem az istállóhoz. Éppen akkor fáradt ki Szatmáry a lovával a pályára, kissé lenéző mosollyal üdvözöltem. Miután sikeresen kikerültük egymást, bevezettem Kólát a boxába.
- Tudod, mit hoztam neked, paci?
Kivettem a földre tett táskámból a zacskó almát, és etetni kezdtem a fekete lovat.
~ Megnyerem a versenyt. Szatmáry elbukik. Ess el, Szatmáry! Rontsd el! Nem kapod meg az első helyet, dehogy! ~
Elkalandoztam. elképzeltem, milyen lehet Kinga élete. Egész nap tanul, edz, és valami suliújság főszerkesztője is. Mindig felszegett állal járkál, és imádja a versenyeket. Azt gondolja, mindig ő nyer. Pff. Szánalmas.
- Hibátlan lett - lépett az istállóba.
- Kész csoda történt. Tudod, hogy szánalmas vagy? - nevettem fel.
- Miért is? - vonta fel a szemöldökét Szatmáry.
- Végiggondoltam. Állandóan magolsz, gyakorolsz a versenyekre - eredménytelenül, persze -, valami újság szerkesztőségét vezeted, felszegett állal mész fel-alá, és azt gondolod, mindig te fogsz nyerni. Semmi szórakozás nincs az életedben - válaszoltam, és visszafordultam Kólához.
Szatmáry felnevetett.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy a te életed is kábé ebből áll? - Szórakozottnak tűnt.
Nyitottam a számat, hogy feleljek, de nem tudtam, mit. Igaza van. Szánalmas vagyok. Az nem lehet.
- Nem. Már nem ebből áll - szóltam, kivettem a hajgumit a hajamból, és megráztam a hajamat.
Nem is tudom, mikor örültek ennyire a hajhagymáim.


Május 18.
Tegnap (okt. 17) mindent elintéztem, hogy ne legyek szánalmas, és ne hasonlítsak Szatmáryra. Elmentem fodrászhoz, és eldöntöttem, hogy csak max. tesiórán fogom erősen felkötni a hajam. Nem fogok többet versenyezni, csak hobbiból fogok lovagolni. Innentől kezdve megfelel nekem a négyes is, nem fogok annyit tanulni. Nem fogom azzal fárasztani a fejemet, hogy felszegett állal megyek mindenhová. És sulit fogok váltani, ugyanis a mostani suliban mindenki olyan, amilyen voltam. Viszlát, múlt!

Szeptember 17.
Új suli. Sokkal jobb, a tanítás nem gyenge, és az osztálytársak is jófejek. Jó lesz a végzős évem, az tuti!

BESZÉLT NYELVEK: magyar, angol, görög
KLUBTAGSÁGOK: no more competition; Hobbilovasok; Party and music
TITKOK:
- Nem mindenki számára titok, de régen maximalista voltam, aki szeretett tanulni és jó jegyeket kapni
- Nyolcadikban (vagyis inkább az előtt nyáron) véletlenül befestettem a hajamat zöldre, amikor randira készülődtem
- Egyszer féltékenységből hozzákötöztem egy lányt a fához megakadályozva, hogy randira menjen
KÜLÖNLEGES ISMERETETŐJEL: party-szemüveges ló képének tetkója a tarkómon
SZERET:
bulik
hobbilovaglás
sötétkék
hip-hop
törpenyuszik <3
nyaralás, utazás
NEM SZERET:
tanulás
erősen hátrafogott haj (múlt ><)
kék-barna összeállítás
répa
Justin Bieber