"It's only that they can't understand the man I am..."...Antalóczy Erik
Becenév: Lóci, Erik
Születési hely/idő: Pécs, 1993. május 3.
Kor: 19
Csoport: 12.b
Családi állapot: egyedülálló
Érdeklődési kör: foci, bicikli (trial és downhill), zene, autószerelés
Klubtagságok: D. Mirra fanklub, Ifjúsági Sport és Futball Egyesület
Beszélt nyelvek magyar, angol és mellé franciát tanul
Titkok: *születési neve: Sebestyén András
*apja kiléte (általában hazudik vele kapcsolatban)
*előző iskolájában kétszer bukott
*onnan testi sértés miatt tanácsolták el (olcsón megúszta)
*közvetve ölt már embert
*fél a tűztől
Személyiség: Bizalmatlan, titkolózó, rejtélyes alak, kifelé nem az igazi valóját mutatja. Amilyennek láttatja magát, az egy nyugodt, megfontolt, nehezen megközelíthető, zárkózott, gyenge srác. Ha mégis barátkozni látszik, semmit nem árul el magáról, legalábbis semmi olyasmit, aminek jelentősége van.
A végletekig határozott és ugyanígy, már a bunkóság szintjéig őszinte. Nagyon ritkán mosolyog.
Belül ő maga is érző lélek, ráadásul sebezhetőbb mindenki másnál, ezt meg merné kockáztatni, kijelenteni. Ezért is ez a kemény óvatosság, távolságtartás, amivel minden és mindenki iránt viseltet.
Kissé hirtelen haragú, és ha felszökik a pumpa, csak óriási erőfeszítések árán tudja fékezni dühét. Húgáért bármit megtenne, ismét tűzbe is menne, akármennyire is retteg tőle. Ő az egyetlen, aki előtt titka sincs, ő a legfontosabb számára a világon.
Bár anyagi biztonságban vannak, ő suli után mégis dolgozik. Szüksége van arra a fajta kikapcsolódásra, amit a szerelés szépségei és szenvedései nyújthatnak. Addig legalább nem a múlton rágódik. Persze pesszimista realista életfelfogása sem engedné lustulni.
Külső: Magas, közepes alkatú fiú. Nincsenek "látványizmai" ahogy ő nevezi, ám annál több erő lakik benne. Formás testét nem szívesen teszi közszemlére, ugyanis bőrét sebhelyek borítják. Olyan események nyomai, amik megtörténtére egyáltalán nem büszke.
Haja középhosszú, sötét barna, szemei mélyzöldek. Arca korához képest kissé érettebb, de lehet, hogy erről csupán a ritka borotválkozás tehet, azt ugyanis nem viszi túlzásba. A húga által készített fa és bőr kar- és nyakláncokat hord. Apró, áttetsző-fényes köves fülbevalóit szintén Lexitől kapta.
Gyakran visel sapkát vagy kalapot, ruhatárában a sportos holmitól kezdve az alkalmiig minden előfordul, utóbbit is szívesen hord hétköznapokon is, egyszerűbb darabokkal kombinálva.
Különleges ismertetőjele: sebhelyei, amiket egyébként általában elfed valahogy.
Balkezes.
Play by: Hüseyin Ylmaz
- Tisztán emlékszem, egy Szombati nap volt, Januárban. Mintha csak tegnap lett volna. - sóhajt, szünetet tart. Óriási lépés az életében, hogy minderről beszámol.
- Én tizenkettő voltam, Alexa pedig öt. Már aludt. Ő szerencsés volt, ő mindig elaludt, mikor veszekedtek. De lehet, csak a tudatalattija védekezett így az állandó katasztrófa ellen, ami körülvette. Ezt nem tudom...
Már elmúlt egy óra, csend volt éjfél óta, de én mégsem bírtam aludni. Fiú létemre mindig felzaklattak a balhék, a gyomrom egyre kevésbé vette be az éjszakába nyúló földszinti rikácsolásokat. Apám mindig fesztivált rendezett. Ha részegen állított haza, azért, ha pedig józanul, akkor azért.
Majdnem elaludtam már, mikor füst szagot éreztem. Először azt hittem, csak kintről jön, de aztán, mikor csak erősödött a szag, kiosontam a szobából. Nálunk volt tűz, pontosabban anyámék szobájában. Nagyszerű - gondoltam. Apa elaludt a bagóval. Tudtam, hogy egyszer ez lesz. Tudtam, mégis szíven ütött.
Alexa volt az első, akit felébresztettem. Nagyon megijedt, végül ölben kellett kivinnem a házból. A következő dolgom anya mentése volt. Szerencsémre, míg Lexit mentettem, láttam, hogy anyu megint a konyhakövön alszik. Gyűlöltem azt a férget, aki az apámnak nevezteti magát, azért, amit anyámmal tesz, most először mégis hálás voltam érte. Így anyu is megúszta egy füstmérgezéssel meg néhány kisebb égéssel. Alig bírtam kihúzni őt. Addigra a tűz a bejárat felé is átterjedt, nekem a bal felkarom és a hátam jó része égett meg erősebben, ahogy a parázsló ajtófélfának nyomódott, miközben anyám cibáltam kifelé.
Apám benn égett. Talán kimenthettem volna még őt is, de tizenkét éves fejjel, gyűlölettel telt szívvel... Eszem ágában sem volt. Egyetlen pillanatig sem gondoltam úgy, hogy megérdemelné. Ha ezért elkönyvelsz magadban mint gyilkost, tégy úgy. Jogod van hozzá, megértelek. Egyébként én sem gondolom másként. - újabb sóhaj, ezúttal valamivel könnyebb. A nehezén már talán túl van.
- Végignéztük, ahogy mindenünk hamuvá ég. Az életünkön kívül Lexi plüss nyulát sikerült megmentenem. Minden egyéb pedig... - megingatja a fejét, a mondat itt félbe szakad.
- Rokonoknál laktunk egy ideig. Nagynénik, nagybácsik után pedig új apukák jöttek. Szám szerint vagy kettő... havonta. Szegény anyu pedig mindig beleválasztott. Ha pedig véletlenül józanabb életű palit fogott ki, arról meg kiderült, hogy egyébként családos ember. "Unatkozó" családos ember...
Aztán tizenöt voltam, mikor a céget, ahol anyám dolgozott, felszámolták és... Szóval itt jöttek a képbe egyes, már-már alvilági körökben mozgó "barátok". Kellett a pénz. Ha másért nem is, a húgom miatt mindenképp. Verekedtem, méghozzá sokat. Pénzért. Futárkodtam, rablásban segédkeztem, anyagot térítettem... Amit csak el tudsz képzelni. Egészen addig tartott ez, míg tavaly kést nem kaptam a gyomromba. Majdnem a műtőasztalon maradtam. Túléltem, összefoltoztak, viszont nem maradhattunk tovább ott. Talán a sors fintora, hogy a felépülésem után derült ki a lányról, akit szerettem és a tenyeremen hordoztam és a suli után el akartam venni, hogy megcsal. Hónapok óta. Mondanom sem kell, kiborultam, mikor megtudtam. Sajnos épp a suliban voltam, mikor telefonon közölte ezt az egészet és azt, hogy nem engem választ. A következő dolog, amire emlékszem, hogy a terem padjainak a fele szét van lökdösve, néhány haverom szája v épp orra vérzik, ketten Kisházi tanárúrról emelik le a tanári asztalt, és még legalább ketten pedig a karjaimat feszítik hátra.
Szóval... Így kerültünk Pestre, egy újabb nagybácsihoz, aki volt olyan kedves, hogy kezeskedett a névváltoztatásomról (anyám vezetéknevét vettem fel, de keresztnevet is váltottam, hogy még ennyi se emlékeztessen néhai apámra), és a Szent Johannai elhelyezésemről, azzal a feltétellel, hogy ha balhézok, kiadja az utam. De tudod, mi a legjobb? Végre lehet egy kocsim. Minden álmom ez volt. Egy grafitszürke M3-as. Jól karban van tartva a kicsike.
Ó, elkalandoztam. A lényeg, hogy bizalmas infókat osztottam meg veled. Minderről senkinek egy szót se! Megértetted?!