Becenév:Vivi
Születési hely/idő:Budapest, de Gödöllőt tekintem a szülőhelyemnek, 1994 május 31
Kor:18
Csoport: Kívülállók
Családi állapot: Egyedülálló, és ez így van jól, egy kiegyensúlyozatlan fiú teljesen leszívná az energiám...


Érdeklődési kör: Lovaglás, lovak, biciklizés, aerobik, zumba, állatok, gyerekek,emberek,természetfilmek,orvostudomány,egészségápolás, a testem karbantartása - edzéssel, környezetvédelem, szelektív hulladékgyűjtés
Klubtagságok: Greenpeace, Energikus emberek, Karizma, Lovak, Overdose, Zumba, Aerobik Workout, I Love Jesus, Neon, VIVA, Gödöllő, Lovaspóló
Beszélt nyelvek Magyar, Angol, Német
Titkok:
■A húgom lovacskáival szoktam játszani
■Nem tudom mi az a szerelem, de tuti, hogy tiszta zavaros
■Hülyeségnek tartom ha egy lány sminkeli magát
■Szeretem a fiús dolgokat, a fiúk ruhái sokkal kényelmesebbek mint a lányoké
■Tudom, hogy ezek hülye "titkok" voltak, de mit tegyek ha különösebben nincs semmi rejtegetni valóm?!
Személyiség:Mindig azt mondják rólam, ha egyszer beindulok akkor nem lehet lelőni. Erről nem tudok nyilatkozni, én nem látom kívülről magam, csak azt tudom, hogyha beszélhetek és pöröghetek akkor érzem jól magam a bőrömben. Nem különösebben mondanám magam, sem bajkeverőnek, sem az anyák kedvence kislánynak sem. Valahol a kettő között vagyok, teljes egyensúlyban. Vagyis, szeretek dumálni, akármiről, ami szóba jön, mindenhez hozzátudok szólni. Ez általában nem nagyon jön be a tanároknak, mert képes vagyok egy-egy unalmas tanóra közben is beszélgetést kezdeményezni, de ha figyelmeztetnek tartom magam a parancshoz, ragaszkodó, és egyben szófogadó is vagyok. Szót fogadok a felnőtteknek, a diákok és a velem egykorúak közül pedig csak annak, akit tisztelek, vagy legalábbis csak annak a tanácsát fogadom el. Vannak olyan emberek akik, szómenésben hasonlítanak rám, de azokból is két fajta van. A semmittevő aki csak nagyzásból beszél, de nem tudja mit akar, akármennyire is hangoztatja. És van aki azért jártatja a száját, mert elvégezte a dolgát, tudja mit akar, és kedvét leli a társalgásban. Én az utóbbihoz tartozom. Egészen pirinyó korom óta, pontosan 7 éves korom óta tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Természetesen ezt nem csak hasra csapással említgetem, hanem keményen meg is dolgozom érte.
Külső: Most kezdhetném a szokásossal. Alacsony vagyok (154 cm) vékony, törékeny, szép...stb. De nem teszem, mert ez túl értelmetlen és túl összecsapott lenne, és nekem pedig jó szokásom, hogy amit meg kell csinálnom, vagy amit elkezdek azt be is fejezem, és nem csak tessék-lássék módra.
Amint láthattátok, barnás feketés hajzuhatagom nőtt. Ilyen haja a nagyimnak volt, Isten nyugosztalja, dús, de nem drótos, és olyan sötétbarna mint az étcsokoládé.Most már szerencsére jól megnőtt, képzelhetitek mennyit szenvedtem vele amikor először 5 éve le lett vágva, anya vágta, mivel a foglalkozása fodrász. Anyura rátérve, arcilag nagyon rá hasonlítok. Hosszúkás orr, mandulavágású szemek, és mosolygó gödröcskék. Büszkén kijelentem, hogy az arcomat szeretem a legjobban, a külsőmben. És nem azért, mert olyan hű, de gyönyörűnek találom magam, hanem azért mert mindenki azt nézi, és általában ez az érzelmeim kimutatási helye. Most, hogy az arcommal és a vonásaimmal végeztem, jöhet az alkatom, a mozgásom, és a berögződött mozdulataim. Most írhatnám, hogy alkatilag tiszta apa vagyok, de szerintem komplett hülyének néznétek, mert totál lehetetlenség, hogy alkatilag egy férfira hasonlítsak. Vagy ha lehetséges, akkor valami betegségem van, de szerencsére nincs, mert a nénikémre hasonlítok. Darázs derekam van, és nagyjából hosszú kecses lábaim. Vagyis mondják ezt rólam, mások, mert én egyáltalán nem vagyok azzal tisztában, hogy nekem milyen lábaim vagy derekam van, és leginkább azért, mert nem nagyon érdekel... A mozgásom viszont már annál inkább. Igyekszem nem púpos lenni. Egy azért, mert nem egészséges, sőt elég nagy baj ha púpod van, kettő meg az, hogy nem szép, és ki is szekálhatnak miatta. Általában nem csoszogok, és nincsenek idegesítő járási szokásaim. Nem lépek hatalmasakat, de nem is totyogok, mint egy kínai. Azt hiszem a mozgásomat, és a járásomat, és egyben a testtartásomat kiveséztem, úgyhogy most áttérek a mozdulataimra, a mutogatásra amit folyton csinálok ha magyarázok. Ez a legnagyobb jellemzőm. Mindig azzal jönnek nekem a tanárok, hogy menjek ügyvédnek, és ott majd mutogathatok meg vághatom a képeket egy-egy bunkó elítélttel szemben. Nem is rossz ötlet. Megfontolóra venném, ha nem tudnám, hogy mit akarok. Na mind1, már megint mutogatok, pedig most írok. Eléggé kiülnek az arcomra az érzéseim. Ha valami nem tetszik, akkor jönnek a megszokott fintorgó mimikák, és annyi van belőlük, hogy egy egész könyvet, legalább olyan vastagot lehetne előállítani belőlük, mint a Gyűrűk Ura. Remélem azért már láttátok a filmet, mert a könyv van vagy 2 tonna...
Különleges ismertetőjele:Passz... Nem tudom mit szedhetnék össze, ami különlegessé tenne a többi emberrel szemben. Nem találok szavakat, pedig az elég ritka... Max. talán ahogy mutogatok ha beszélek, meg amikor arcokat vágok. Jah, és megvan, hogy még mi. Tök hülyén nevetek, ami miatt állandóan rajtam röhögnek. Olyan a hangom nevetés közben mintha héliumot szívtam volna. Szóval ha Gödöllőn jársz, és ilyen kicsit érdekes, "Alvin és a mókusok" nevetést hallasz én leszek!
Play by:Shelley Hennig


Sziasztok! Laura Vivien vagyok, de inkább csak Vivi, a Laurát hanyagoljuk... 1994 május 31-én születtem Budapesten a Szent Imre kórházban. Anyukám Ihászné Takács Judit főállású családanya, apukám pedig, Ihász Gábor fogorvos.
Nagyon nyugodt baba voltam, ritkán bömböltem, csak akkor ha cumiznom kellett, fogalmazzunk így, mert vannak akik kétértelműen törik a magyart, és csak akkor ha éhes voltam, vagy aludni akartam. Nyugalom, ezekre nem én emlékszem, hanem az őseim úgy mesélték. Az első szavam a csoki volt, és ez lavinát indított el. Onnantól kezdve egyre több szó ragadt rám, és nem állt be a szám, a szüleim nagy örömére, ami engem nem is zavart és most sem zavar és nem is fog, de egy-két embernek már akkor sem tetszett. Anyu kifejezetten utálja ha össze-vissza csacsogok, vagyis ő így nevezi ha rám jön az 5 perc. Pedig csak felakarom dobni a hangulatot...Nem is értem!(:

---

Remélem nem gond, de arról nem szeretnék regélni, hogy milyen volt az óvoda meg az általános, mert sehogy sem tudnék belőlük áttérni másra... Csak annyit róluk, hogy az ovit átaludtam, az általánosban meg ugyanolyan voltam mint a többi velem egykorú. Bővebben: éretlen, nagyszájú, meggondolatlan, kezelhetetlen, kamasz.Ennyi. Gondolom, ha általános suliba jársz, te sem vagy különb, vagy ha mégis, akkor hatalmas szerencséd van... Adj hálát a sorsnak!

---

A gimiről már többet tudok mesélni, mivel az napjainkban játszódik. Most perpillanat 12-es vagyok, a gödöllői Török Ignác gimiben. Mostanában, már nem vagyok annyira zűrös kamasz, mint amilyen 3 éve voltam. Azok fekete idők voltak az életemben. Mármint nem úgy értem, hogy emo lettem, hanem szófogadatlan voltam. Na de tökre mind1, mert már megint a múltat idézgetem, pedig már majdnem arról kezdtem pötyögni, hogy most mit csinálok, mivel foglalkozom és, hogy mik történnek velem. Szóval akkor kezdjük is el!

---