A kora őszi, nagyon késő nyári lankad enyhe melegben, egy apa idegesen álldogál egy budapesti kórház hűvös kihalt folyosóján. Egyéves kislányát, aki mintha érezné és átvenné apja izgalmát a karján tartja, s egyre csak a nagy zöld szárnyas ajtót figyeli, ami mögött édes drága felesége épp második gyermekét hozza a világra. Délutánra a nő kimerülten dől hátra az ágyában, s örömkönnyek közepedet karjára veszi második kislányát, Szatmáry Kitty-t.

A kislány gyorsan nőt, s annál több bajt csinált. Először mindenben nővérét Kingát szerette volna utánozni. A nyomában volt éjjel nappal, ha neki rózsaszín kabátja volt neki is az kellett, ha piros pöttyös labdát kapott, Kitty is ugyanolyat akart. Ahogy teltek múltak az évek, s a lány cseperedett, már saját ötletei, elhatározásai és elképzelései lettek, amiket a szülei nem díjaztak túlzottan. Jobban szerették volna, ha kisebbik lányuk végig Kingát utánozza, él tanuló lesz belőle is, s szabadidejében önkénteskedik. Egyszóval mintadiák. Csakhogy Kittynek más tervei voltak. Már az óvodában sem voltak lány barátai, mindig azt mondta a lányok csak versenyezni akarnak vele... amit úgy sem tudnak ugye, már akkor kitűnt az akaratos csöppség az önbizalmával. Az általános iskolában sem változott ez sokat. A matekot szerette, a magyart fölöslegesnek tartotta. A reálhoz van is feje, a többire pedig mindig is lusta volt tanulni. Alig várta, hogy gimnáziumba járhasson, annak ellenére, hogy tudta lépten-nyomon a nővérével fogják összehasonlítani. Vállalva ezt lépte át a középiskola kapuit, s feltette magában, hogy ha törik ha szakad bizony megmutatja mindenkinek, hogy ő igenis másra hivatott mint a nővére. Még ő sem tudja mire... de másra. Később is csak fiúkkal lógott, sokszor inkább zenét hallgatott egyedül a szobájában, vagy leckeírás helyett elment bóklászni a barátaival. Ezek után rendszerint fejmosás várta otthon, és az oly sokszor hangoztatott mondat: "Miért nem tudsz olyan lenni mint a nővéred?" A szülei mindennek ellenére elküldték egy 2 hetes sítáborba még februárban, ahol beleszeretett a snowboardozásba és mindenbe ami a hóval kapcsolatos. Aztán mikor visszajött, és szomorúan tudomásul vette, hogy Budapesten nem lehet sokszor síelni a kosárlabda felé kezdett el kacsingatni, s igazán jónak bizonyult ebben a sportban is. Azóta az iskola kosárlabda csapatának egyik alappillére. Ám mikor minden visszazökkent a rendes kerékvágásba Kitty ismét többször hallotta a "miért nem vagy olyan mint a nővéred"-et mint azt, hogy " jó reggelt!". Így történhetett meg az, hogy a kislány aki folyton a nővérét utánozta, most szinte semmiben nem akar rá hasonlítani. Titkon felnéz rá, s a lelke mélyén tudja valóban példamutató diák a nővére, ő mégsem erre vágyik most. Hanem inkább izgalomra, szerelemre, fiúkra, bulikra, tankönyv mentes laza hétvégékre, (na meg hétköznapokra is) és persze arra, hogy bizonyítson. Hogy bizonyítsa igenis semmivel sem kevesebb mint a nővére, s erre kiváló alkalom az idei tanév, mely minden eddiginél izgalmasabbnak ígérkezik.