Today I don't feel like doing anything, I just wanna lay in my bed...Kapitány Levente Patrik
Becenév:Levi
Születési hely/idő: Budapest, 1995.06.24.
Kor: 17
Csoport: 11.b
Családi állapot:egyedülálló
Érdeklődési kör: csajok, zene minden mennyiségben, filmek(leginkább horror és thriller)/sorozatok
Klubtagságok: I Luv Máday, LMFAO, Így jártam anyátokkal, Skins, Lil Wayne, Akik utálják Justin Biebert
Beszélt nyelvek magyar, francia, angol, olasz(egy kicsit)
Titkok: -még szűz vagyok
-sírtam a Titanicon
-tanár szeretnék lenni
-kiskoromban beleestem egy medencébe és majdnem megfulladtam, ezért utálom a vizet, úszni sem tudok
-allegriás vagyok a paradicsomra
Személyiség: Hajjaj, legszívesebben azt mondanám, hogy ha tudni akarod, ismerj meg, de most kénytelen vagyok hosszú sorokon át taglalni. A legtöbben csak egy egyszerű, film kedvelő, jófej, csajozós srácnak tartanak, amíg meg nem tudják, hogy ez mennyire nem igaz, persze szeretem a filmeket, a jófejségről nem nyilatkozom, de a lányokat nem fogyasztom ezer számra. Tisztelem őket és az összes eddigi exemmel jóban vagyok. Szerintem az átlaghoz képest sokat mosolygok és jóbb kedvű vagyok, nem csoda, egy ilyen osztály mellett, akik ennyire viccesek, persze a hülyeségben fel sem érünk a 12/b-hez, de elég jól elvagyunk.Azt hiszem, ha valaki megkérdezné, mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre - nem mintha erre valaha is sor kerülne - azt mondanám, hogy egy zenelejátszót, amin rajta van a világ összes száma, ugyanis nekem nagyon fontos a zene, nem tudnék a nélkül élni. Az iskolában nem vagyok az a tipikus népszerű diák, de sok emberrel jóban vagyok, persze nem érdekből, és ez nekem tökéletesen meg is felel, nem törekszem a "hatalomra", ahogy azt egyesek teszik.
Külső: Az átlagosnál egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit nézek ki jobban, ezt persze nem hangoztatom, mert nem vagyok én egoista. A hajam homokszőke, benne néhány barna árnyalattal. Ehhez természetesen kék szem párosul, na jó, lehetne barna is, de az ritka, én pedig úgy látszik átlagosnak születtem, ilyen tekintetben. Viszonylag magas, normál testalkatú vagyok, se nem vézna, se nem kigyúrt. Próbálom formában tartani magam, mondjuk csak két hetente járok le kondizni, mert egyrészt nincs időm, másrészt kedvem se. Legtöbbször ing, farmer párosítást szeretem a hétköznapokra és ha kiöltözésről van szó, akkor sem túlzom el, persze itt a kiöltözés egyenruhából áll, de én a színházba is max fekete farmerban megyek.
Különleges ismertetőjele:nincs
Play by: Alex Pettyfer
Ha bárkit is érdekel 1995-ben születtem, de nem hinném, hogy ez a fontos, han inkább az, hogy milyen volt a gyerekkorom. Már kb hat éves koromtól anyukám énekelni, apukám pedig gitározni tanított, persze egyikőjük sem volt zenész, de azt akarták, hogy legalább én is úgy szeressem a zenét, mint ők, azt hiszem ez sikerült is, mert tizennégy éves koromban frontember lettem a saját zenekarunkban, amit a húgommal, Alízzal és a bátyámmal, Marcival alapítottunk. Ezen kívül még két akkori osztálytársam is belépett és azóta is szoktunk néha együtt zenélni, amikor mindenki ráér(általában más énekelesek számait alakítjuk át olyanra, ami nekünk tetszik). Ha már ott tartunk,hogy osztálytársak, mesélek az előző iskolámról. Általánosban elég figyelmetlen, rosszabb tanuló voltam, de ez hetedikre megváltozott. Akkor voltam életemben először szerelmes. A lányt Nórinak hívták, tipikusan az jókislány volt, amilyenre minden szülő vágyik, pont ezért is változtam meg annyira, mert azzal próbáltam magamra fordítani a figyelmét, hogy jó jegyeket szerzek és persze így a tanulmányi versenyeken is együtt lehettünk. Fél évig jártunk, de utána elköltöztek Sopronba, így megszakadt a kapcsolatunk. Két éve vissza költözött Pestre, de már mindketten megváltoztunk és mindkettőnknek új emberek is volt az életébe, miközben ő távol volt, úgyhogy most csak barátok vagyunk. Mondjuk ettől még sokszor találkozunk és ilyenkor jókat tudunk beszélgetni, tehát örülök, hogy így megmaradt ez a kapcsolat, Nórit elég közeli barátomnak tartom. Mindent elmondok neki és ő is mindent elmond nekem, szóval ő az egyik legbizalmasabb barátom. A másik az osztálytársam, Norbi, akivel szintén megosztom a titkaimat és bízom benne. Amikor bekerültem a Szent Johannába, először furcsa volt a sok új osztálytárs, de nem sokkal később kiderült, hogy mindenki nagyon jófej és elég összetartók vagyunk. Ráadásul majdnem ugyanolyan az ízlésünk egy-két embert leszámítva. Itt már az elején összebarátkoztunk Norbival, mert ő is zenebolond, így jól kijöttünk. Az osztállyal minden héten szervezünk valamilyen programot, például mozizást, bulizást, hasonlókat, ilyenkor jönnek a tesóim is és olyan, mintha ők is az osztályhoz tartoznának, pedig Marci már huszonkét éves, Alíz meg jövőre felvételizik a Szen Johannába. Bár van közöttünk korkülönbség, mégis nagyon jól el vagyok velük és az osztályon kívül ők a legjobb barátaim.