Tedd a kezed homlokomra…

Vivien, az anyám
„ Hanna? Nem, ma még nem volt itthon. És különben sem szokott olyan sűrűn hazajárni – csak aludni. Egyébként meg nem tudom, hol van, nem is az én dolgom. Állandóan elhúzza a csíkot – aztán meg mindenféle agyament meséket talál ki könyvtárakról, meg valami szeretetotthonról Cegléden, vagy hol a p*csában. Igen, a lányom egy nagy kavarógép. A nővérét, szegény Katicámat is elüldözte itthonról. Most persze biztos boldog, amiért az övé lett a nagyobbik szoba. Hiába minden, Hanna olyan maradt, mint az apja. Folyton tilosban jár – ráadásul állandóan ellenséges Andrással is. Pedig ő apja helyett apja mióta nyolc éve hozzá mentem. De ennek a kis semmirekellőnek semmi sem elég jó.

… mintha kezed kezem volna.

Csaba, a vérszerinti apám
Meghalt, mikor kilenc éves voltam. Így sajnos az Ő véleménye eléggé egyhangú.

András, a nevelőapám
„ Hanna? Aranyos, egy kicsit visszahúzódód lány. Nem igazán szeret nyitni mások felé. Nyolc éve próbálkozunk az anyjával megszelídíteni, de sosem sikerül. Pedig mikor tíz évesen hozzájuk kerültem, mindent elmondhatott nekem. Emlékszem, milyen boldogan ölelt át – biztonságot jelentettem számára. Nem tudom, mi változott meg köztünk. Tizenhárom éves kora óta úgy néz rám, mintha a világ rossza lennék. Egyébként abból a kis esetlen gyerekből kifejezetten klassz nő lett. Bomba alak, már ha érted… aztán persze az ő hozzáállása is megváltozik, mikor kattan a zár a szobája ajtaján. Kénytelen vagyok befogni a száját… nem szeretném, ha az anyja rajtakapna, amint… ezzel együtt látszik rajta, hogy élvezi. Olyan hangosan sikoltozik.”

Úgy őrizz, mint ki gyilkolna…


Katica, a nővérem
„ Hanna egy bűbájos, igazán intelligens lány. Nagyon szeretem őt, és közel is állt hozzám, egészen addig, míg apu meg nem halt. Anya új pasijának megjelenésekor költöztem el, mivel akkor én már húsz éves voltam, megtehettem. Azóta is rosszul érzem magam, amiért őt magára hagytam, de nem tehettem mást. Az új szerzemény ott nyalt be, ahol tudott, ráadásul többször megpróbált a térdére ültetni, mintha kislány lennék… na, ott szakadt el a cérna. De anya imádta, és mikor felvetettem neki a dolgot Andrisról, azt mondta, csak irigylem tőle a boldogságot, mert én egyedül és magányosan fogok meghalni.
Azóta minden hónapban igyekeztem találkozni Hannával, de aztán az évek elmúltával furcsa lett és tartózkodó. Fogalmam sincs, mi lehet vele. Mára már megszoktam, és kettőnk köteléke sajnos igen sokat lazult.”

… mintha élted éltem volna.

Orsi, a legjobb barátnőm
„ Na ne viccelj! Hanna a legaranyosabb lány, akit életemben láttam! Mindig meghallgat, és asszisztál az összes hülyeségemhez, bár senki nem kényszeríti rá. Úgy szeretem, mintha a testvérem lenne, és imádom mikor kibújik belőle a diktátor! Az annyira vicces. Amikor megmondja a magáét másoknak általában én vagyok az első, aki helyeslően bólintok. Igen, így kell ezt. Kettőnk közül egyébként is én vagyok a szétszórt, a rendetlen, így örülök, hogy Hanna egy biztos váll számomra, aki egyben tartja az életem. És természetesen, Ő is mindenben számíthat rám. Mondjuk vannak dolgok, amiktől nekem is leesik az állam… a Mon- Pierre srác igazán bátor volt azzal a csókkal. És igazán ostoba.”

Úgy szeress, mint ha jó volna…

Bastien, akit nem tudok jelzővel illetni
„ Hannát mindig egy komoly, visszafogott, határozott és intelligens lánynak láttam, aki valamilyen szinten titokzatos is a számomra, mert sokat nem tudok róla, hisz ha próbálkozok ő mindig hárít. Talán éppen ezért tetszik ennyire. Néha mélabúsnak látom őt, bár az okát nem értem, de vannak pillanatok, mikor pedig mosolyog, főleg mások társaságában. Viszont ha én közelítek felé, akkor egyből komor lesz . Kicsit olyan különcféle is, nem igazán tartozik egyik brancshoz sem, viszont akik próbáltak neki beszólni, azokat mindig leoltotta, a maga nőies stílusában, de úgy, hogy olyankor mindenki szája tátva maradt! Igazi rejtély.”

… mintha szíved szívem volna.

Sára, egy osztálytársam
„ Tolnai Hanna? Nem sok mindent tudok róla. Egyszer nagyon csípősen odavágott nekem, mikor belekötöttem az egyik kis kilencedikesbe, aki elém tolakodott a menzán azzal a nevetséges kifogással, hogy órája lesz és sietnie kell! Szóval Hanna és én nem vagyunk túl jóban. Idegesítő, állandóan mindent jobban tud mindenkinél, és ráadásul olyan, mintha érzései sem lennének! Nem értem, hogy tetszhet egy ilyen szürke, kellemetlen csaj egy olyan jó pasinak, mint Bastien… a biológia törvényeinek teljes megszégyenítése!”