Alex kicsit beképzelt, de nem túlzottan. A dühét magában ledolgozó típus, valahányszor szomorú, az edzőterembe megy, vagy futni. Fizikai terheléssel vezeti le a stresszt is és bármiféle negatív érzelmet. Rendkívül kedves személyiség, de a nyelv nem ismerése végett nehezen érteti meg magát. A magyarja még messze nem tökéletes. A srác ezen kívül bátor és olykor vakmerő. Ritkán lesz szerelmes, de akkor nagyon, a többi lánnyal pedig előre közli, hogy semmi komolyra ne számítson. Jó felfogású és tanulási készségű, nincs gondja értelmi szinten. Az iskolában is kimagasló eredményekkel rendelkezik. Gondoskodó típus, de a lelki dolgokhoz nemigen ért. Legjobb tanácsa, szerint elküldi futni vagy boxzsákot ütögetni azt az illetőt, akire úgy gondolja, hogy ráfér. Hangulatfüggő. Olykor nagyon hamar dühbe gurul, máskor viszont semmi nem tudja kihozni a sodrából. Leginkább arra borul ki, ha valaki nőket bánt, épp ezért zavarja nagyon kis titka, amiből végül nem lett semmi gond, de benne mély nyomot hagyott.

A történetemre vagy kíváncsi? Ezzel jött nekem minden pszichológus, akiknél valaha megfordultam. Ők is azt akarták tudni, hogy mi van velem. Vagyis, hogy mi volt. A néha feltörekvő agresszióm engem is megijeszt, azért is kezdtem lélekbúvárokhoz járni. Egyszerre csak egyhez, de… nos, nem sokan viseltek el. Fogalmam sincs, hogy miért, talán azért, mert nem vagyok hajlandó a múltamról beszélni idegeneknek és először mindig ismerkedni akartam.
Alex Brokham vagyok, jelenleg 19 éves. A történetem viszont nem itt kezdődik. Néhány hónappal ezelőtt kezdődött minden. Kiruccantam néhány haverommal a hétvégére. Az akkori barátnőmnek volt egy kis háza a semmi közepén. Amolyan üdülő, gyógyulni vágyó vénségeknek, vagy szülőktől elszakadni vágyó fiataloknak. Igazán jó hely volt. Kár, hogy el kellett onnan jönnünk. Még kicsit húztuk is az egész hazajövetelt, annyira nem volt kedvünk hozzá. Ennek én voltam az egyik fő indítványozója. Most már bánom. Nagyon bánom! Ha hamarabb érek haza, minden másként alakulhatott volna. Mint már tudjátok, késtem. A szüleimnek elfelejtettem szólni, biztos aggódtak. De valahogy lefoglalt a legmenőbb srác szerepe. Pedig szerettem őket. Még most is nagyon szeretem őket. A legnagyobb baj viszont az, hogy már nincsenek.
Mikor hazaértem, csak egy arcot láttam. Egy idegen arcát, amint elmebeteg vigyorral kést döf újra és újra anyám élettelen testébe. A rendőrök néhány perccel utánam érkeztek. Én addigra rárontottam arra az alakra és leütöttem apám kedvenc ütőjével. Ő golfozott. Errefelé szokásos elfoglaltság. Vagyis arrafelé, merthogy már nem Angliában élek. Aznap ő is meghalt. A gyilkosukat elfogták, én pedig ártani akartam neki. Nagyon is. Az idegességet végül küzdősportokkal kezeltem. A vicc az, hogy egy olyan pasas ajánlotta, akinek máskor soha nem adtam volna a szavára. Most már belátom, hogy igaza volt és kár volt megvernem. Jó, akkoriban mindenkit megpüföltem aki belém kötött. Vagyis csak férfiakat. Kivéve egy alkalommal. Még nem jártam edzésekre, a barátnőm pedig felidegesített. Akkor ütöttem meg életemben először nőt és utoljára is. Kivéve, ha edzőtársról van szó. Ott nem számítanak a nemi különbségek. Szóval ez is segített abban, hogy kezelni akarjam mérhetetlen agresszióm. Azóta sokkal nyugodtabb vagyok, bár ez az adott hangulatomtól függ.
Nagyjából két hónapja költöztem Magyarországra. Ez elég távol van ahhoz, hogy ne emlékeztessen minden a szüleimre. Még velük sem jártam itt. A nyelv azóta is nehézkesen megy, pedig nagyon szép. Sokszor beszélek angolul, még akkor is, ha a mondatom magyarul kezdem el. Igyekszem mihamarabb elsajátítani az itteniek anyanyelvét. Hogy miért olvashatjátok mégis teljesen magyarul a történetemet? Ez egyszerű. Mert most a gondolataimban jártok és nem a szövegelésem hallgatjátok.
A gimnáziumba is beiratkoztam. Jelenleg egy átlagos végzős életét élem. Vagyis látszatra. De egy átlagos végzősnek vannak szülei. Legalább egy. Nekem nincs. És tudom, hogy ha hamarabb haza érek, segíthettem volna nekik. A pszichoterápiák sem segítenek sokat. Persze ez biztosan miattam van. Nehezen beszélek a múltamról. A küzdősportokkal azóta sem álltam le. Folyamatosan edzek, mert akkor érzem úgy, hogy biztonságban vannak mellettem az emberek. A-nélkül már ki tudja… Lehet, hogy én is gyilkos lennék. Vagy többrendbeli erőszak miatt ülnék valahol.

BESZÉLT NYELVEK: beszél: angol, német, francia tanul: magyar, olasz
KLUBTAGSÁGOK: Metal Boxing, London Racing, Car Dream
TITKOK:
- Egyszer véletlenül megütötte a volt barátnőjét.
- A szülei halála miatt kezdett boxolni, mert magát hibáztatja a történtekért.
- Kíváncsi arra, milyen lehet csövesnek lenni.
- Nem szereti a sört.
- Pszichológushoz jár.
KÜLÖNLEGES ISMERETETŐJEL: csillag alakú tetoválás az oldalán
SZERET: jó zene, autók, magyar konyha, küzdősportok, művészet
NEM SZERET: francia konyha, hisztis emberek, bóvli sportcuccok, rendetlenség, sör