A legtöbb felhasználó (104 fő) Pént. Nov. 15, 2024 8:35 pm-kor volt itt.
~ Az oldal ötletét köszönhetjük az imádnivaló Leiner Laurának, aki megmutatta milyen egy gimi, ahova mindenki szívesen járna.
~ Az oldal vezetői Reni és Rebi, akiknek köszönhetitek, hogy megteremtették a lehetőséget, hogy beléphessetek ebbe az izgalmas suliba.
~ Ezenfelül az oldalon lévő képeket és szerkesztéseket köszönhetjük Norah-Lynn McCane-nek és Blue_Nadine-nek, akik besegítettek, hogy még szebbek lehessünk.
♠ Reagok : 1 ♠ Hozzászólások száma : 14 ♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Jun. 21. ♠ :
Tárgy: Florence Dreamin' Hétf. Júl. 23, 2012 8:59 am
A történetünk Firenzében játszódik, Toszkána régió kulturális és gazdasági szívében, a reneszánsz szülőföldjén. Az iskola megalapítása is ehhez a korszakhoz köthető, hisz alapítója a híres Lorenzo de’ Medici, (1449 - 1492) firenzei államférfi, a művészetek és a tudomány patrónusa, a Medici-család legkiemelkedőbb sarja. 1737-ben Gian Gastonnal kihalt a már meggyengült Medici-család és teljesen új hatalom vette át az irányítást: Lotaringiai Ferenc herceg, akinek esze ágában sem volt mecénásként támogatni az iskolát, hisz ez afféle tisztelet lett volna elődei, a Medici-ek előtt, ám a herceg túl gőgös és földhöz ragadt volt, így támogatás hiányában az iskola kiürült, bezárták és ellepte a por, a növényzet. Magányában, elhagyatottan sok háborút átvészelt az épület, s érdeklődő tekintetek csak a II. világháború folyamán és elmúltával irányultak újra rá. Egész Európa filmművészetére nagy hatást gyakorolt az olasz neorealizmus. Az olasz új hullám nagy rendezői közé tartozik Michelangelo Antonioni, aki tisztelegve a reneszánsznak újra felépítette az iskolát. Nyitóbeszédében a következőket mondta: "Egy névtelen olasz költő, vagy író (ki tudja már) a következőket jegyezte le egy ósdi papírra: Csendje vagyok én a viharnak, dallama a zörejnek, szabad lelke a rabságnak, sötétje a fénynek. Mondhatnánk úgyis, hogy nem vagyok más, csupán semmi. De azzal, hogy valaki bír a szavak erejével, tud játszani velük és valódi érzéseket generál valami hatalmasat kapott az élettől, mint oly sokan a történelem során Olaszországban. S ezt a kincset félteni, óvni kell. Mondjuk úgy: őrizzük meg, ami megőrzésre méltó és adjunk neki szabadságot, hogy az égig törjön."