Változó, egy másodperc leforgása alatt meg tud változni a hangulatom, amivel anyuékat az őrületbe kergetem. De végül is nem vagyok egy olyan lázadó, aki iszik, meg cigizik, csak hogy menőnek tűnjön. Nem szeretem, ha megmondják, mit csináljak, és mit ne. Azt teszem, amihez van kedvem, és amit jónak tartok. Vadóc. Apa ezt a becenevet aggatta rám. Kösz. Mindegy, hát végül is találó. Az emberekkel általában jóban vagyok, de vannak a cicababák, egoisták és a nagyképűek, akiket ki nem állhatok. Ilyenkor megmondom a véleményem. Szókimondónak is szoktak titulálni. Lehet, hogy néha valakinek fáj az igazság, de legalább nem hazudozok össze-vissza mindent. Hirtelen haragú vagyok, be tudom vágni a durcást, de ugyanakkor a másik, naposabb felem a hippi. Elég érdekes keverék, nem? Hát igen. Szeretem a színes cuccokat, tudok egy nap állandóan vigyorogni, attól függ, hogy milyen passzban kapsz el. Változó vagyok, mint az időjárás. Ez vagyok én. Miller Hanna a vadóc lángvörös.

Időgép:

-1994-ben vagyunk. Anya túl van a szülésen, én már békésen alszom. Az orvosok tündérként nyilatkoztak rólam, és rögtön felismertek a sok baba között. Miller Hanna. Megjegyezték a nevem. Apa már ringatott a kezében, az egész család összegyűlt, és az elválasztó üveg mögött tanulmányoztak, hogy megjegyezzék minden vonásomat. Kinyitom a szemem és látom, hogy mindenki mosolyogva néz rám, anyának gratulálnak, és jó egézséget kívánnak nekem. A nagyi könnyezik és azt rebesgeti, hogy végre van egy unokája...És nem sokára lett még egy. Lili, a húgom.

-1996-ban a szájam sarkát rágva léptem be az általánosba. Anya bíztatott, hogy menjek beljebb. Megismertem a sulit, viszont nem szerettem oda járni. Nem az iskola miatt, hanem a diákok miatt. Én voltam a láthatatlan, nem foglalkoztak velem, vagy ha észre is vettek, szivattak. Szörnyű volt. Egyetlen egy barátnőm volt, akivel BFF-ek is lettünk, de mikor újra találkoztam vele, már egy elkényeztetett királykisasszony volt. Akkor elhatároztam, hogy nem érdekelnek mások, nem leszek tömegember és azt csinálok, amit akarok. Így a lányok közül elég kitűnően elkezdtem deszkázni, amit imádtam. Vörös hajamat kiskoromban mind tépkedtem, hátha kihullik, mert egy csomóan csúfoltak miatta, de mára már ez az én különlegességem, és semmi pénzért nem válnék meg tőle, vagy nem festeném be. Szóval nyolcadikra már "felálltam", nem hagytam, hogy cikizzenek, amivel nagyon megleptem őket. Ekkor történt a nagy és sírós válás is, amit apuék rendeztek. Maratoni viták és veszekedések, Lili kisírt szemei...szóval szörnyű volt. Végül szerencsére elválltak. Apát eléggé megviselte, de addigra anya már tovább ment. Vettünk egy nagy, családi házat a II. kerület szívében, a Szent Johannához közel, ahova felvételiznem kellett.

- 2009. A felvételi éve. Külön franciára jártam, izgultam rendesen. A felvételi termébe léptem és gyűrögettem az ünneplőmet. Hellyel kínáltak. Leültem. Kedvesek voltak a tanárok nagyon, kicsit fel is engedtem. A végén megköszönték a jelentkezésemet, én meg hazamentem. Tűkön ülve vártuk a választ. Minden reggel néztük a postást. És végül meghoztak egy levelet:

Szent Johanna Alapítványi Gimnnázium

Tisztelt Miller Hanna!
Köszönjük a jelentkezését. Örömmel értesítjük, hogy felvettük a gimnáziumunkba. A papírokat a szülei vehetik át, a titkárságon. További információkat még küldünk.

Üdvözlettel és gratulációval, Borrel Károly, igazgató.

Megállt bennem az ütő. Legszívesebben mindenkit megöleltem volna, olyan boldog voltam. Rögtön anya nyakába ugrottam és együtt nevettünk. Nagy áttörés volt.

- 2010-ben remegő lábakkal közeledtem az új sulim felé. Akkor még nem nagyon ismertem a gimit, csak a honlapjára látogattam el rendszeresen. Beléptem az aulába. Megcsapott a friss kávé illata, ami a büfé felöl jött. Máday a Jeanne d'Arc-szobor mellett ácsorgott és szigorú szemmel pásztázta végig a gyerek-tömeget. A portás mondta meg nekem, hogy hová kell mennem. Felsiettem az emeletre. két meglepő, de tök jó dolog: a sulirádió és a suliboxok. Az osztályfőnökin mindent elmondtak. Megkaptuk a szekrény kulcsokat...stb. és onnantól kezdve benne voltam a gimis életben. Ami őszintén szólva már az első napon nagyon tetszett.


- 2000-es évek már boldogabban teltek, anyának került egy élettársa, aki nagyon rendes, Márk, és akit mi is nagyon szeretünk. Megkérte anya kezét, aki boldogan igent mondott. Apáról azóta sincs semmi hírünk, nem adott magáról életjelet, úgyhogy gőzünk sincs mi történt vele. Én nem nagyon ismertem, keveset volt otthon, Lili meg pláne. Szóval eléldegéltünk. Ja, és a Szent Johannáról még pár szót. A világ legjobb gimije. Komolyan. Itt találtam meg a boldogságomat, a II. kerületben.

BESZÉLT NYELVEK: magyar, francia, angol és tanulok németül
KLUBTAGSÁGOK: I Luv Máday, Rebeling, Vörösek klubja, Szent Johanna Gimi, Deszkások, Gitározók
TITKOK:
- volt egy régi barátja, akivel csak pár napot jártak, és akiről nem szólt senkinek semmit
- a régi iskolájában bezárták már a lánymosdóba és sikított, míg ki nem szabadították
- a mostohaapját jobban szereti, mint az igazit
- 5 éves koráig pelenkát hordott
- nagy becsben tartja az ezüst nyakláncát, ami mindig rajta van
- esténként titokban kimegy deszkázni
KÜLÖNLEGES ISMERETETŐJEL:
- lángvörös haj
- nagyon fehér bőr
- ezüst nyaklánc (kicsi, szív alakú medállal)
- lepke tetkó a kézfejemen és egy rózsa a bokámon
SZERET:
- gitár
- Szent Johanna
- Converse
- macskák
- gördeszka
- könyvek
- Milka
- Cola
NEM SZERET:
- önimádó emberek
- egoisták
- eper
- cicababák
- fehércsoki
- bogarak