Tükörbe nézek és azt a határozott kiállású srácot látom, amivé apám mindig is tenni akart. Aha, de volt más is, amit akart? Hogy harmadik generációs Wendl legyek az egyik jó nevű főiskolán. Ez bizonyos kellemetlen körülmények következtében nem lehetséges, szóval erről ennyit… És tudod, mit? Nem is érdekel! Csak azt szeretném, hogy buli legyen az életem, csakhogy jól érezhessem magam. Ehhez pedig nem kell diploma meg egyebek csak jó haverok meg ilyenek… Hát, csajok, persze! Nem mondom, hogy nagy gond becserkészni egyet-egyet annak ellenére, hogy Budapest egy kis amerikai foci csapatának vagyok még csak nem is fontos tagja. Nem panaszkodom, bár szinte biztos vagyok benne, hogy csak azért vannak velem a csajok, mert apám gazdag vagy mert jól nézek ki, vagy éppen ez a kettő egyszerre, ezért én is kihasználom őket. Mindig úgy van, hogy akarok egy lányt, de amint megkapom, elég is belőle, megunom, ilyen hagyom őket el. Érthető, hogy nincsenek túl hosszú távú kapcsolataim. De meg vagyok így no meg Lénával. Említettem már, hogy az amerikaiak mennyire beletrafáltak a dolgok közepébe a “Barátság extrákkal” c. filmmel? Gázos az a fura érzés, mikor vele vagyok… Azonban a haverjaimhoz „hűséges” vagyok, Sebi igazi nagy arc annak ellenére, hogy vannak dolgok, amikben nem értünk egyet, de a focit mindketten szeretjük. Mi az amiben nem értünk egyet? Vegyük csak, ő amolyan „jó fiú”, igazi rendes tanuló, na meg nem züllik, ellenben velem, aki néha nem bánja ha van valami tömény ital a közelben, és ritkán de rá is gyújtok, ha arról van szó. Na, szóval, ez lennék én – vagy legalábbis, amit a felszínen mutatok. Na, szeretnél jobban megismerni?

Iskolakezdés. Brr… Sosem rajongtam ezért, de sajnos lejön minden évben. De nézzük az élet napos oldalát, itt a tömérdek buli lehetősége. Nem mintha nyáron nem lenne erre alkalom, de akkor nehéz összeegyeztetni a sok utazás miatt, iskola közben azonban mindenki benne egy jó kis partiban. Aztán meg a suli is szervez időnként néhány egészen tűrhető rendezvényt, de mindettől függetlenül az év legjobb része, mikor lezárják. Ugyanis iskolakezdéskor valahogy minden tanár elfelejti, hogy mi még nem igazán tértünk vissza a „mindennapos” kerékvágásba. Legalábbis az új edző semmiképp sem volt hajlandó lazítást adni az újra összeállt futballcsapatnak. Szeretek focizni meg minden, jó is vagyok benne, de az amit ma művelt azt úgy hívják kínzás, és nem futball-edzés. Csupa erősítő gyakorlatot csináltatott velünk, csak hogy az ilyesmit mindig is nagyon untam.
Aztán vége lett ennek a napnak is. Pedig már-már úgy tűnt, hogy sosem lesz. Hazamentem, ledobtam a cuccomat, majd beültem pár haverral egy bárba. Bedobtunk pár sört, de mielőtt bármelyikünknek is a fejébe szállt volna a hely vezetőjének feltűnt, hogy a nagyon kedves pultos lány „kiskorúakat” szolgál ki alkoholos itallal. Igaz, hogy néhány hét múlva betöltöm a 18-at, de hála a magyar kormány rendelkezéseinek még nem ihatok törvényesen alkoholt. Hát ez van, elméletileg minden ember szabad, csakhogy rengeteg mindenben korlátozva vagyunk. Hol ebben az igazság? Nem mintha az zavarna, hogy illegálisan kell innom, ha be akarok rúgni, de az hogy még el is zavarnak az egyik kedvenc szórakozóhelyemről egy ilyen incidens miatt, nos, az már túlzás. Szóval kicsit bepöccentem ezen, és miután elváltam a haverjaimtól az otthonom helyett az iskolát vettem célba. Nem akartam vandálkodni vagy ilyesmi, egyszerűen jólesett beülni a suli konditermébe, ha felhúztam magamat valamin.
Beesteledett, mire befejeztem a gyúrást. Ez lehűtött bizonyos értelemben, viszont izzadtam, mint egy ló. Az utcai farmerem volt rajtam és egy sima póló, amit viszont a ledobtam magamról, helyette a focis mezemet kaptam fel arra az idő, míg hazaérek, és letusolok. Jól esett a fürdő, és legalább egy órát a tusolóban töltöttem, hogy a párás levegőben tartását feladó hajamat visszazselézzem a megfelelő állapotába. Hiába tartott sokáig ez a procedúra, nem volt senki otthon, mire végeztem. Dolgoztak a szüleim, úgyhogy én a jó időre való tekintettel úgy döntöttem, hogy kiülök külvárosi házunk udvarára. Azonban a teraszra érve a szomszéd irányából vízcsobogás hangjára lettem figyelmes. A kerítéshez léptem, és arcomra azonnal kaján vigyor csúszott, amint megláttam a csinos lányt a medence szélén ülni. Gondolkozás nélkül átlendültem a nem túl magas kerítésen, és pár lépést tettem felé, miközben a lány felém fordult, és kissé megszeppenve köszönt.
- Szia, szép lány! – köszöntem vissza szélesen mosolyogva. Egyértelmű, hogy új volt a környéken, mert én minden lányt ismerek ebben a kerületben, akit meg nem, az nem is érdemes rá vagy pedig új, márpedig ő igencsak kívánatosnak tűnt, így nem valószínű, hogy eddig elkerülte volna a figyelmemet.
- Hol bujkáltál eddig? – érdeklődtem kaján vigyorral az arcomon, miközben leguggoltam nem messze a szőke lánytól. Na jó, talán illetlenül közel ültem ahhoz képest, hogy még csak nem is ismerjük egymást, de ez van, szól, ha neki probléma, bár nem hiszem, hogy panaszkodna emiatt. És hogy miért? Mert még soha egy lány sem tette. Ez a szépség sem hiszem, hogy kivétel lesz…

BESZÉLT NYELVEK: Magyar, angol, francia (Brr…)
KLUBTAGSÁGOK: I Luv Máday, Partiarcok, I <3 amerikai foci, Tetkósok
TITKOK: – Nem vagyok én olyan nagyképű, mint mutatom magam, a hiúságom csupán abból fakad, hogy mindenkinek meg szeretnék felelni, bár ezt jól titkolom.
- Aztán meg van az a dolog Lénával. Valami köt hozzá, valami arra késztet, hogy többet akarjak néhány menetnél… de ezt a valamit sikeresen elnyomom magamban.
- Szeretek focizni, de nem ezzel szeretnék érvényesülni az életben. Senki sem Tunja rólam, hogy énekelgetek, és remélem, hogy nem is olyan rosszul.
KÜLÖNLEGES ISMERETETŐJEL: jó pár tetoválás borítja itt-ott a testemet, de egy-kettőt csak az láthat, akit igen közel engedek magamhoz
SZERET: csajok, buli, foci, haverok, tetoválások, tükrök, a hajam, énekelni
NEM SZERET: nyafogás; megmondják, mit csináljak; tanulni; rossz hajzselék; francia