Legyünk őszinték? Aranyos, figyelmes, inteligens lány vagyok! Na jó: komolyra fordítva a szót el kell ismernem, hogy az meglehet, hogy igyekszem mindenkivel tapintatos és figyelmes lenni, de gyakran ezzel a másokkal szembeni odafigyelésemmel megyek egyes emberek agyára. A rövid és hosszútávú memóriám ugyanolyan szelektív, mint a hallásom. Emellett mint valami mágnes úgy vonzom a balszerencsét! Még ha nem is akarok bajba kerülni örökké ott vagyok. Ritka társas lény lennék, aki mindig keresi az összhangot (csak nem mindig találja meg). Nem vagyok fáradékony, többnyire mindig pörgök. (hopp! még valami amiért idegesítő is vagyok.) Naiv lélek vagyok, nem kicsit szentimentalista énnel. Gyakran esek a befolyásolhatóság hibájába. Egyébként imádok olvasni és írni! Tudom nem épp közérdekű, de ez is a személyiségemet alkotja.

A szüleink üzleti útja miatt az iskolakezdés előtti napon visszaköltöztem nővéremhez. Mivel anya, és apa olyan elfoglaltak, hogy szinte idejük sincs arra, hogy egy-két napnál többet töltsenek velünk kénytelenek voltunk összetartani mi ketten Mariannal.
Nem elsőtől járok a Szent Johannába, csak idén iratkoztam be, mert nagyon úgy fest, hogy az eddigi sulim nem felelt meg a követelményeknek. Eddig itt sem túl sok embert ismerek, de nagyon szeretnék ezen változtatni!
Mariann albérlete kurta négy utcányira van az iskolától, szóval nem mindig jelent problémát elsétálni addig. Viszont, ha épp problémát jelent vagy a robogómmal megyek (ami most történetesen szervízbe van az unokabátyám végett), vagy pedig bevisznek kocsival. Hogy ne kényelmesedjen el teljesen a hátsó felem már az első nap úgy döntöttem gyalog megyek! És tulajdon képen nem bántam meg, mert haver! Soha nem gondolnád mennyi minden történhet veled, ha kilépsz az utcára.
Épp a kereszteződésnél tartottam. Szerencsés voltam ma kivételesen, (mert, amúgy ritka szerencsétlen vagyok!) mert pont zöldet kaptam, de mikor átmentem (az az készültem), hirtelen dudálást hallottam. Megpördültem és egy kamion épp előttem, többnyire 10 centire állt le. A sofőr kikiabált valami ócsároló, és nem mellesleg sértő szöveget, amin nagyon felkaptam a vizet, és magamból kikelve szóltam neki vissza: „Hé, vakegér! Ne te kapjál rohamot, mikor engem ütöttél majdnem el.” – nem vártam meg a továbbiakat, hanem gyorsan átslisszoltam a szembe lévő oldalra. Ott pedig épp belerohantam egy srácba, aki a haverjaival tartott valamerre. Magas fiú, adonisz alkattal, barna hajjal. Soha nem láttam!
- Jaj, ne haragudj...
Kértem elnézést tőle, ő pedig mosolyogva közölte velem, hogy nincs semmi gond! Az a szem... jaj! (Itt megjegyezném, hogy azon emberek közé sorolhatom magam, akik képesek kurta 5 mp alatt beleszeretni bárkibe is.) Az iskolába érve azonnal kaptam a telefonom, hogy felhívjam Brigit, aki gyerekkori jó barátom, és megosszak vele mindent, ami az első napomon eddig történt! Brigi épp az ellentétem: nem az a naiv lélek, mint én, sőtt őt képtelenség befolyásolni – szinte képtelenség – és hihetetlen a bátorsága. Irigylésre méltó! Főlleg az olyan pesszimista kis csitriknek, mint én... tehát miután lezevertem ezt a halaszthatatlan élménybeszámolót, és Brigit is sikeresen a földig lehoztam vele már nagyobb önbizalommal tértem be az irodába. El kellett intézni pár dolgot, tudjátok, hogy van ez... aztán mehettem is be az órámra! Nem akarom különösképp hangsúlyozni mennyire kínos volt ott állni egy már olyan társaság előtt, akik tömör egy éve vannak összezárva. Íme a 11.a! – miután átéreztem szellemileg azok helyzetét, akik egy komplett kivégző osztag előtt álltak egyik lábukról a másikra végre alkalmat kerített az osztályfőnököm arra is, hogy leüljek. Szemügyre vettem a padtársamat, aki elmondásai szerint valami Elizabet. De furcsa megjelenése némiképp engem is sakkban tartott! Alig mertem levegőt venni a fél méteres műkörmei közvetlen közelébe, valamint szemet szúrt a festett, már-már lila, nem pedig vörös haj, macskazöld, nem túl sok jót sejtető szempár, és a szemöldökig kihúzott, piros szemfesték. A számat húzva jegyzeteltem – és így ment ez egész nap. Ja igen: a szünetekbe mindenki a legnagyobb érdeklődéssel kérdezgetett, hogy szeretem e a Szabi becenevet, vagy használok e valami mást. Eszembe is jutott, hogy Brigi még anno kinevezett Ninának! És ezzel váltam mondhatni beszédtémává... Nina az új csaj! Az a csaj, kinek mindig úgy áll a haja, mint akinek a fésűje beesett a szekrény mögé, vagy mint, ami még egyáltalában nem is látott fésűt! Alig vártam, hogy hazaérjek... kb. zömök két napig álmodtam azzal az ismeretlen fiúval, aztán persze elfelejtettem! Mint oly sok minden mást is – sosem a memóriám végedt szerettek az emberek! Biztosra veszem, hogy ez sosem lesz így. De minek is lenne? Akinek kellek annak így fogok kelleni, nemde?

BESZÉLT NYELVEK:angol, német, francia, magyar
KLUBTAGSÁGOK: Avril Lavigne Fan, Aloha from Hell stb.
TITKOK:
1. Egyszer még 7. osztályban az osztálykiránduláson kicsit bepiáltunk és részegségemben smároltam egyik osztálytárs nőmmel! - de nem vagyok leszbikus, nyugalom!
2. Ha egyedül vagyok itthon akkor Pindur Pandúrokat nézek.
3. A 9. születésnapomra kapott jegesmedve plüsömmel alszok.
KÜLÖNLEGES ISMERETETŐJEL: A szinte állandóan kócos hajam. Becs szó: mindig fésülködök, de ez önálló életet él! Emellett van egy tetkó a fenekemen. Egy szívecske, a 8. osztályos korombeli szerelmem nevének kezdőbetűjével (R).
SZERET: Rajzolni, olvasni, írni, néha fotózni, fodrászhoz járni.
NEM SZERET: pókok (arachnofobia), tűz, okoskodni, csönd, matek