17. Sarah Hyland. 11/a. Egyedülálló

Stella az emberekhez képest szokványos tulajdonságokkal rendelkezi. Kivül-belül szerethető adottságaival, a határtalan őszintiségétől kezdve, a türelmességének minden fokozatáig irigylésreméltó. Amit olykor, rosszindulattal ki is használnak tőle. Bámennyire is céltudatos, és határozott személyiség, néha igazán nagy befolyásolthatóság alá kerül. Főleg a haveri társaságában. Mindezek ellenére, nyitott jó baráti kapcsolatot ápol, még a szomszéd kutyájával is. És szeretteiért, hiszed vagy sem, talán nem fél kést ragadni. Mi kell még? Meg van! Alapvető követelmény, hogy rossz tulajdonságokkal is éketsítsem, és bizony neki is vannak nem szerethető belső tulajdonságai. Az első, a gátlástalan pletykálkodása. Szinte olyan érzése van ha nem oszhatja meg a napi szaftos pletykáját valakivel, mintha az a világ végét jelentené számára. A második, a hisztérikus kirohanásai. De nem a hagyományos, átlagos tini hisztik közé sorolható. Mert ha eljutt arra a pontra, aki se tárgy se élőlény ne kerüljön az utjába. A harmadik, és egyben utolsó a túlzott anyáskodása. Nos, ha engem kérdeztek ebben a témában, ekkor ez az a tulajdonsága, amivel az örületbe tudja kergetni az embert. Akkor ennyit a belső elemzésről.

Június 04. Android Bejegyzés
Halihó ha jó! Szép kis nyári estének nézek elébe, de unalmamban csak erre a blog bejegyzésre szántam rá magam. Anyu és apu továbbra is a szatellit távirányítóján veszekednek egy adag csokis fagyi társaságában. Tiszta agyrém amit néha művelnek! Én viszont most épp inkognitóban a macskámmal figyelem mi történik még a ma nap folyamán velem. Mert gyakorlatban bizony történt is! Nah érdekel?? Akkor gyorsan elpöntyögöm. Kezdjük a reggellel. Szokásos 5.30 időpontomban döbbennek rá, hogy sajnálatomra még suli van, és ideje ráerőltetnem magam az ébredésre. Igen, egy örökké valóság amíg sikerül, de a végeredmény nagyvonalúan elégséges. Gyors készülődésem közepette kell döntenem a sok reggeli étek választéka között, már ha lenne. Hiszen, nap mint nap csak azt a kőkemény gabonapelyhet ropogtatom suliba menet. Yukkk! A következőkben 1 órás vonat útnak nézek elébe rendszeresen, még mielőtt megérkeznék a gimibe. Mostanra minden porcikám kifejlődött a zsúfolt kabinokban való túléléshez. Amennyi ember ott nyüzsög...szinte rémisztő! Aztán, utazásom fájdalmas perceiben megérkezek a várva várt sulimba. Ugyan úgy áll mint akkor mikor elsőnek megérkezhettem ide. Nem mondom, hogy le kéne ahhoz égnie, hogy jobb kedvel álljak előtte, de azért ráfér némi alakítás. Mármint csak a külsőségére. A belsőségével nincs semmi bajom. Mivel ez az tulajdonsága az iskolának, amiért ide jelentkeztem. Kedvencem, a vége folyhatatlan folyósok, amiken minden elképzelhető, párosíthatatlan clikkek fordulnak meg. Egy élmény azon a folyosón végig sétálni. Közben jól hallhatóan megcsapnak az ismerősök üdvözlései, természetesen a maguk stílusában. Mint: ,, Mizu csajszí!" - a meleg párt, ,, Szia Stella!" - a stréberek, ,, Nézd, ott van Stella!" - cica-baba brigád, ,, Szia Stellu!" - a jófej haverok...és még folytathatnám a példákat. Majd utolsó cselekedettként betérek az édes-bájos osztályomba, mindaddig eltűrve őket, amíg ki nem csöngetnek az utolsó óráról. Ne kérd, hogy jellemeznem az osztályom! Neem!! Épp elég ha levonod a következtetést a jajgatásomból! Persze, nem akarom azt titulálni, hogy ők az orc hadsereg az iskolában...mert annyira nem rosszak....hhh, nem. Úgy becsültem, azon a napon semmi váratlan nem lesz. Miért is lenne? Egyedül csak a matek tantóbácsi idézőjeles "meglepetés" dogájától vártunk nagy reményeket, mástól nem igen. Aztán megtört a jég, és új figyelmet követelő eseményként, érkezett egy újonc diáklány az osztályunkba. ,,Végre valami történés! " - hangzott föl valamelyikünkből. Bár engem őszintén nem nyűgözött le annyira, ellenben a fiú osztálytársaimat annál inkább. Valami Szabina, vagy ki. Legalább is ezt a nevet mondta mikor bemutatkozott nekünk. Majd az osztályfőnököm gyorsan helyet foglalva invitálta. Szegény csaj! Már előre megjósolom a sorsát ebben az osztályközösségben. Tapasztalatból állítom, mert velem is hasonlóan történt. Noha én elsősként jöttem. Viszont a beilleszkedéssel voltak némi problémáim. Szűkszavúan javasolták nekem az ottani tanuló ismerőseim, miszerint ha beakarok illeszkedni, akkor valami eget verő hülyeséget kell csináljak, hogy befogadjanak a csapatba. És az a helyzet, hogy csináltam is. Bár, most nem lenne nagy hangulatom megosztani. Bárhogy is nézve, én ebből az új kiscsajból nem nézem ki, hogy olyan cselekedetre vetemedne mint én. Sőt, szerintem ő az egyetlen aki még soha nem csorbította ki a fejszéjét egy erős fában. De most térjünk vissza rám...hehe! Eme új élmény után, 7 órát magam után tudva, szokásosan keresem föl a mobilommal drága haverjaimat, egy vagy talán több forró csoki meghívásra invitálva magam. Igaz, több fiú barátom van mint lány, de még sosem adódott alkalom rá, hogy egy srác haverom a ruhámat véleményezte volna kritikán alulira. Ez az egyik jó dolog ha többségében srácokból áll a baráti köröd! Egyértelmű, hogy van hátul ütője is...de ezt sem akarnám most leírni. Jól van naaa!!! Tudom, hogy rákötelez az inger...de inkább nem! Szóval, hol is tartottam? Jah...szóval már lassan este felé járunk az időben. Általában mindig közösen étkezek a családdal, már ha nem több a tanulnivalóm van mint az étvágyam. Olyankor, látványosan szenvedve megyek föl a szobámba a már kihűlt kosztommal. De mivel most már az év vége felé járunk, így már nem kell attól aggódnom, hogy sok házit vakarnak a nyakamra. Így tehát, ma anyuval is apuval ettem hosszas kimaradás után. ( Próbaértségik miatt! -.-') És most itt vagyok. Nos, akkor ennyivel zárom a bejegyzésemet mivel még nem történt semmi ezidáig, de talán még van rá esély, hogy láthatok egy UFO-t! Szurkoljatok nekem! Pápi: Stell <3