Érzékeny vagyok, bár tudok egy rohadék is lenni. Sokan a végletek emberének tartanak. A fantáziámat, amiből szerencsére nincs hiány, nem tartom zárt ajtók mögött. Könnyű belevinni a hülyeségbe, de ugyanakkor megfontolt is vagyok. Ha kell, kiállok a barátaim mellett és vállalom a lelki lábtörlő szerepét is, bár ezt nem igazán kapom vissza. Nem vagyok egy könnyűvérű nő, viszont a szép szemeknek nem tudok ellenállni, különösen, ha az a szempár barna, és a tulajdonosa is helyes. Élvezem az életet annak minden nehézségével és örömével. Soha nem lelkizgetek egyedül a sötét szobában és nem keresem a „miért?”-et. Ha valakinek így nem tetszem, azzal nem foglalkozom. Eléggé felvágták a nyelvem, és van erőm ahhoz, hogy kiálljak az igazamért minden félelem nélkül. Ha valaki első ránézésre akar megítélni az könnyen zsákutcában, köthet ki, mert a külsőm és a belsőm nem tükrözi egymást. Nem vagyok egy kifejezetten érdekes ember, de én így szeretem magam, és ezen senki nem tud változtatni.

Anyum és a nagynéném, Melinda nevelt fel. Az apám kiléte kétséges. Igazság szerint 2 potenciális jelölt is van ilyen téren, de mivel ikrek ezért nem tudják megállapítani, hogy melyikük is az, aki engem erre a földre csinált. Szerencsémre Gáborral és Andrással is nagyon jó a kapcsolatom így nem érzem, hogy valaki is hiányozna az életemből.
Nagyon sokszor költöztünk mikor még általánosba jártam. Csak később tudtam meg a nénikémtől, hogy anya el akarta felejteni az ikreket, de én nem tudtam elengedni a „apáimat”. Mindig megírtam nekik, hogy éppen hova költöztünk így hála égnek megtaláltak. Aztán anya ismét összeszűrte a levet Andrissal így mikor 7 éves lettem megszületett a kishúgom Csilla. Nem voltam túl lelkes a dolog miatt. Bár szerettem Andrást, Gáborra emberileg sokkal jobban hasonlítottam, így egy picit mindig is reménykedtem, hogy ő az apám. Ám, mikor betöltöttem a 9-et, anya ismét terhes lett ezúttal Gábortól, és akkor minden a feje tetejére állt. Én szimplán csak vállat vonta a dolgok felett és éltem tovább az életemet.
Anya folyton aggódott, hogy nekem nincs „normális” családom, így biztos kimaradnak nekem dolgok. Nos, ezekre a kimaradt dolgokra még mindig nem tudom, hogy mik lehetnek, de állandóan helyeseltem neki. Ezáltal mindig megnyugodott és ejtette a témát.
Mikor eljött a suli választás ideje anya, Melinda, Gabi és Andris ott ültek mellettem egy rakat suli prospektussal és szép sorban elmagyarázták, hogy melyik iskola miért lenne jó nekem. Én meg csak találomra kihúztam az egyik lapot, így kerültem ebbe a gimibe.
Igazság szerint grafikus akartam lenni, vagy fotós, de nem kerestem olyan iskolát, ami kifejezetten ezekre specializálódott volna. Feleslegesnek éreztem, ráadásul mindig is belém nevelték azt, hogy döntsek felelősségteljesen, ha a jövőmről van szó, így jobbnak láttam ha gimibe megyek, aztán meg kezdek valamit az életemmel. Ráadásul még ott van az életemben a zenei, is mint egyfajta mozgatórugó, viszont senki nem engedné, hogy csak úgy hip-hop összedobjak egy bandát és várjam a sikert. Ez még az én racionalitás ellenes agyamban is kiveri a biztosítékot.
Mikor elballagtam általánosból anya, Melinda, Gabi, Andris, Csilla és Karolin, a kisebbik húgom, elmentünk nyaralni a Balatonra 2 hétre. Kivettünk egy kis házat és ott laktunk. Akkor éreztem először, hogy igazi nagycsalád vagyunk, ám az a nyaralás nem ettől lett felejthetetlen, hanem mert szerelmes lettem. Az egyik délután Csillivel és Karollal sétáltam. Természetesen a drága húgaim megkívánták a fagyit és beültünk az egyik cukrászdába ahol egy extra helyes pincérsrác szolgált ki minket. Mikor indulni készültünk egy kis cetlit csúsztatott a táskámba, amit én csak akkor vettem észre mikor hazaértünk. Megyesi Krisztiánnak hívták a templomtorony meszelő magas, barna szemű, szőke, kócos hajú srácot akivel aznap este találkoztunk is a sétáló utcán. Kiderült, hogy ő is Pesti így mikor vége lett a nyárnak elkezdtünk találkozgatni. Végül fél év együtt járás után csak egy levelet küldött nekem azzal, hogy elköltöztek és nem akarja, hogy szomorkodjak miatta, mert szeret és szereti, ha mosolygok. Azóta hírét se láttam viszont nem bánkódok miatta.

BESZÉLT NYELVEK:német, magyar, francia
KLUBTAGSÁGOK: I love Alvás, Music is my life
TITKOK:imádom a romantikus filmeket és könyveket, szeretek egyedül ücsörögni és a Holdat nézni, igazi álmodozó vagyok.
KÜLÖNLEGES ISMERETETŐJEL: egy nyaklánc rajta 3 medállal, a folyton a nyakamban lógó füles, az elengedhetetlen kockás sáljaim, és a rengeteg karkötőm
SZERET: töri óra, a nyakláncom, a Hold, hülyének lenni, költőien megnyilvánulni mikor senki sem számít rá, csókolózni
NEM SZERET: paprika, fizika, kémia, érzelgős szövegek, csöpögős filmek, Twilight