Bajcsi Szilárd

**Bajcsi Szilárd** 11/a

Sokszor az emberek azért küzdenek a legelszántabban, hogy megőrizzenek egy illúziót, és azokat ítélik el, akik megkérdőjelezik azt.
Bajcsi Szilárd Image-1CD0_4FAF5D1F

… Bajcsi Szilárd

Becenév:Bajcsi, Szili, Sziko, Sziki.
Születési hely/idő: Budapest, 1994.junius.16
Kor: 17
Csoport: 11/a
Családi állapot: komplikált

Érdeklődési kör: rock zene, kis kutyák, gördeszkázás, vicces képregények
Klubtagságok:I love Milka, Skateboarding for life, I hate Maths, Funny comics lover.
Beszélt nyelvek angol, német, román és magyar
Titkok:
1. Utálja a matematikát, de ettől eltekintve a tanárjának, mindig jó pofizik.
2. Blogregényt vezet, amiről senki sem tud, még a szülei sem.
3. Angolórákon amikor a tanár nem figyel, titokban mindig kis képregény figurákat rajzol a naplójába.
4. Ki nem állhatja az élő, vízben úszkáló halakat.
5. Tanítás után legtöbbször egyedül elmegy gördeszkázni, amiről senkinek sem szeret szólni, éppen ezért imádja ha keresik.
Személyiség: Szili környezetével szemben erőteljes befogadóképessége van; a külső benyomások könnyen utat találnak nála az értelemhez és a szívhez. A léleknek ez a befogadóképessége azzal a ténnyel magyarázható, hogy nála az érzelmek uralkodnak. A külső benyomások az ember érzelmeit keltik fel a legkönnyebben. Amikor ő lát vagy hall valamit, a benyomások nem az értelmét szólítják meg a legerősebben; nem merül el megfontolásokban és mérlegelésekben, még kevésbé töprengésekben. Nem hagyja, hogy a gondolkodás feltartóztassa, reagálása eredeti és gyors. Akarata sem mozdul meg azonnal. Tapasztalatait nem váltja át elhatározásokra vagy cselekedetekre; általában nem a tevékenység a kiemelkedő jellemvonása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nyugodt és csendes. Ellenkezőleg: aktív és nyugtalan, de aktivitása nem arra irányul, hogy környezetén úrrá legyen. Nyugtalansága sokkal inkább fogékony természetéből fakad. A külső benyomások gyorsan hatnak rá, de nem indítják arra, hogy meg is oldja azt, amivel szembetalálja magát. Nyugtalansága a benyomások nagy rohamából keletkezik, amelyek nyitott, fogékony szellemébe hatolnak, de abból az indítékból is, hogy ezeknek a benyomásoknak kiszolgáltassa magát. Nem viseli el, hogy elveszítsen valamit is abból, ami nem egymás után, hanem egyszerre zúdul rá. Amíg ilyen benyomások másokat cselekvésre késztetnek vagy megfontolásra kényszerítenek, addig benne hangulatot keltenek, és nála ez a leglényegesebb.
Joggal nevezik ezért őt vidámnak. Mint már láttuk, tapasztalatai legtöbbször nem vezetik gondolkodáshoz vagy cselekvéshez; ő csak élvezi a benyomást, és az élvezethez különleges képessége van, mert minden esemény gyorsan és erőteljesen érinti meg. Érzelmei gyorsan felébreszthetők. Elég egy napsugár, egy pillangó, egy kis virág, hogy örüljön, hogy boldoggá tegyék. Mindez abból származik, hogy a benyomások mindenféle mérlegelés és akadály nélkül áradnak be érzelmi életébe. Egyszerűen átadja magát a keltett hangulatoknak. Mivel sok benyomás felé nyitott, érzelmei is gyorsan változnak. Gazdag, sokrétű életet él, melyben az új benyomások állandóan elnyomják a régieket, és minden hangulattörés nélkül megy át a következőbe. Elfogulatlan és közvetlen; mint egy nagy gyerek, aki hangosan gondolkozik. Szavai gyorsan és könnyen áradnak. Beszédét nem akadályozzák zavaró megfontolások, de túlságosan tudatos megtervezés vagy elhatározás sem. Szabad és fesztelen. Beszéde élénk, friss, telve van melegséggel, ami gazdag, érzékeny természetéből fakad. Hallgatóit feltüzeli, bennük a magáéhoz hasonló hangulatot kelt. Könnyen köt barátságokat, ismeretségeket. Mesterkéletlen, spontán és vidám természete megnyitja számára az ajtókat és a szíveket. Akár otthon, akár úton, iskolában vagy pihenőidőben, szárazon és vízen mindenütt nyíltszívű, beszédes, vidám és szórakoztató. Ha Szilárd jelen van, nem nagyon fogunk unatkozni! Valami mindig történik vele, és ezt ő részletesen elmeséli. Gyakran meg is lep minket. Sohasem lehet előre megmondani, mi következik. Életét nem szabályok és szokások irányítják, ezért előfordulhat, hogy ki is nézik a társaságból. Minden benyomás felé nyitott, nemcsak az örvendetes és felélénkítő, hanem ugyanígy a sötét és elbátortalanító élmények felé is. Egy kis kudarc, egy kis csalódás, zaklatás vagy sértés mennyire elcsüggesztik és kétségbe ejtik! Gondok és kellemetlenségek között vigasztalan, a könnyek mindig közel vannak hozzá. Mégis mindezek ellenére megmarad olyannak, amilyen; változékonynak. A következő szempillantásban történhet valami kellemes vagy mulatságos, és a könnyek elapadnak. Nevetése ismét boldog és szívből jövő. Behódol a legkülönbözőbb ellentéteknek, a legsajátosabb hangulatváltozásoknak. Ilyenkor azok, akik az ő természetét nem értik, könnyen helytelen ítéletet alkothatnak felőle. De ha egyszer megismertük változékony temperamentumát, megértjük, hogy ezek a hirtelen változások impulzív természetéből erednek. Szili meleg érzelmű ember. Természetesen ő is elveszítheti a nyugalmát, és akkor valóban haragos. Szemei villámokat szórnak, de beszélni még ekkor is tud! Ritkán fékezi magát, véleményét azonnal kinyilvánítja, elevenen és nyomatékosan. Nála azonban semmi sem tart felettébb sokáig, még a mérge sem. Új benyomások rohamozzák meg. Azt az embert, akire haragudott, megsajnálja, és szégyellni kezdi magát. Az ügy, ami haragjának pillanatában oly fontosnak tűnt, most már jelentéktelennek látszik, és nem is érti, hogyan tudott ilyen csekélység miatt annyira keserűvé válni. Rendszerint nem tart sokáig, míg az egészet elfelejti. A bocsánatkérésre senki sem kész előbb, mint Szilárd. Ez az ő gyors érzelmi változásokhoz szokott típusával magyarázható. Segítségére van ezen kívül meleg, érzékeny természete is; ha bocsánatot kér, akkor ezt valóban őszinte szívvel teszi.

Külső: Szilárd imád különc lenni, éppen ezért a ruháit is igyekszik jól megválogatni. Igazából mindegy mi van rajta, csak a szín passzoljon a hangulatához. Ha kékben, fehérben, szürkében és feketében van, szinte mindig mindenki bármit kérhet tőle, mert azt biztosan teljesíteni fogja. Ezekben a színekben mindenki tudja, hogy jó hangulata van és jól ellehet vele poénkodni. A zöld szín azonban már a legrosszabbat jelenti nála. Ilyenkor jobb elkerülni őt, mert a humora nem éppen olyan édesen csipkelődő mint ahogy azt megszokták tőle. Van aki számára a nyugalmat jelenti ez a szín, Szilinél nem. Lehet ugyanúgy vigyorog, mint azelőtt, de ez csak álca. Imádja a rock zenét, ezért sem szeret túlontúl világos és színes ruhákban járni. A fehér persze kivételt képez, mert azt tartja róla, hogy az nem is szín. Az ingeket ki nem állhatja, úgy érzi ilyenkor nem lehet önmaga. Vagyis az a szőke hajú 'kis fiúcska’ aki néha képes megnehezíteni mások életét. Amit a legjobban szeret önmagában azok a kék szemei, amit a nagyapjától örökölt. Ha úgy vesszük még sportos alkatnak is nevezhetjük őt .Mások magasnak tartják azonban Szilárd saját magát aligha tudja égimeszelőnek nevezni. Gondolataiban mindig ott van a ,,Csak 182 centiméter magas vagyok, az meg nem olyan sok.” Általában nincs benne gyűlölet, arcán ezért lát mindenki hatalmas vigyort és gondtalannak tűnő vonásokat.
Különleges ismertetőjele: A szőke kócos haja
Play by: Jamie Campbell Bower

A vakáció vége nagyiéknál – Istenem, mikor megyek már haza?!

Nagy kikerekedett szemekkel vártam, hogy Noncsi – Noémi – mondjon már nekem valamit. Eleve nem volt szép tőlem csak úgy rá rontani és faggatni őt azzal kapcsolatba, hogy látta már a nagyszüleinket telefonon beszélgetni, avagy sem. Ő az unokatestvérem, aki lehet tizenhat éves romániai, de igazán elmondhatná mi a jó eget művelnek már a szüleim odahaza. Értem jöhetnének már igazán, hiszen letelt az egy hetes vakációm és újra tanulnom kéne. Nem arról van szó, hogy rajongok a suliért, de azért Pest mégis csak Pest nem pedig Marosvásárhely. Itt naponta elő kell szednem a román tudásomat, amit üzletekben vásárláskor nem igazán szeretek megcsillogtatni. Ha meg magyarul beszélek románok előtt megbámulnak, hogy ,, Jé ez a gyerek magyarul beszél”. Persze ilyet is csak az én fantáziám talál ki, nem szólalnak meg, csak néznek, de a gondolataikat szinte hallani tudom.
A legviccesebb emlékem itt az az, hogy egy román diák az egyik bulin cigizni szeretett volna. Én pont a pultnál ültem egyedül, néhány szót elváltva a pultos lánnyal aki alig volt néhány évvel idősebb nálam. Hála Istennek beszélt magyarul, de a neve… hát az valami román hangzású volt, fejből meg én sem emlékszem rá pontosan. A lényeg, hogy beszélgettem vele, az a srác meg egyszerűen odajött a pulthoz. Látta és tudta is a jelenlévők közül senki sem annyira nikotinfüggő mint ő, engem akit nem ismert úgy érezte muszáj megkérdeznie, hogy van-e nálam öngyújtó.
Neki tűz kellett és ezt az egyetlen szót egyszer románul – látva, hogy bambán nézek rá – másodjára meg már magyarul is feltette nekem. Megráztam a fejem nemlegesen, pedig volt csak ismeretlen románokkal nem igazán szeretek lepaktálni, akik az ismerkedést 'tűzzel’ kezdik.
Noncsi mindig nevetett ezen, valahányszor elmondtam neki az itt átélt legkedvesebb vagyis inkább legviccesebb emlékemet. Most ebben a szent percben nem nevetett csak nézet ugyanolyan közömbös és semmitmondó arccal, hogy semmit se tudjak leolvasni az arcáról. Kissé kellemetlen hangulatban voltam, feszengtem már a nagyiéknál, egyszerűen haza vágytam az én országomba… városomba… iskolámba.
Odahaza, Pesten sokkal több barátom van, tudom mi hol van és hogy mennyibe kerül, de itt… Ki tudja pontosan megmondani, hogy egy város közti busz, most 2 lei 5o bani vagy sem? Nálunk ez másképpen van, mehetsz akár villamossal is, azonban Vásárhelyen nuku. Szerintem csak képről láttak villamost és ha van akkor csak Bukarestbe, de oda én ugyan nem megyek. Elégé rasszistának tűnő alak vagyok, nem akarom, hogy ezt a románok a szemembe is mondják ott, mert biztosan lennék olyan kis pofátlan alak, aki nem szólal meg a nyelvükön. Nagyapa mindig azt mondogatta nekem ,,Én sosem fogok megtanulni románul, inkább tanuljanak meg a románok magyarul!” Nagymamánál ez már máshogyan volt, ő társaságkedvelő lény, ha nem beszélhetne a román szomszédaival, szerintem a nagyapa agyára menne.
Igazság szerint van egy olyan érzésem, hogy én nem tudnék Erdélyben lakni, körülvéve azokkal a rengeteg dombokkal meg helyekkel együtt. Oké, abban mindenkinek igaza van, hogy a kilátás szép. Bizony szép, de nem egy olyan honvággyal teli fiúnak, mint én. Otthon akarok lenni, lehetőleg mihamarabb. Csak érkeznének már meg végre a szüleim! Hol késlekednek? Elromlott volna a kocsi útközben? Nem akarnak szólni, hogy jönnek a meglepetés kedvéért? Rejtély, de mi nem tudok semmit kiszedni Noncsiból, addig meg semmire sem juttok. Pedig én szívesen megtudnám, hol a nyavalyában késlekednek már a szüleim. Megfeledkeztek volna rólam he?
Úgy döntöttem, abba hagyom az unokatestvérem nyaggatását és elmegyek még azért is gördeszkázni a parkba. A szándék megvolt bennem, de nem értem el addig, a lépcsőn lefele menet szembe találtam magam a nővéremmel Hildával és a barátjával – vagy éppen jövendőbeli férjével – Norberttel. Csak reménykedni tudtam abban, hogy értem jöttek és nem vakációzni szeretnének a nagyiéknál. A bennem lévő megkönnyebbülésnek hála egyből a nővérem 'karjaiba ugrottam’ üdvözlés képen őket.
– Már azt hittem nem jön utánam senki. Mi tartott ilyen sokáig? Na és miért nem telefonáltatok?
– A meglepetés kedvéért Sziko. Tudod a szüleid igazán kíváncsiak voltak meddig bírod ki a nagyszüleidnél úgy, hogy nem beszélsz velünk. – elengedtem a nővéremet és szembe néztem az ő barátjával.
– Ugye kiengesztelő ajándékot hoztatok nekem? – csak vicceltem, de iszonyat mód jól esett amikor Hilda és Norbert egymás szemébe néztek, mert fogalmuk sem volt miről beszélek.
– Kiengesztelő ajándékot Szili?
A nővérem kitérő kérdésére csak bólogattam, ha megszólalok egyből kiderülne a csalafintaságom. Nem hiába találták ki szerintem az osztálytársaim sem azt a rövid összefüggő kis versikét/mondatot rólam, aminek most igazából csak a leglényegesebb mondatát tudom felidézni az emlékeimben.
,, Bajcsi… Bajcsi… Bajcsi, aki mindig csak a bajt keresi.” Bár lehet, hogy ezzel csak Henit akarták cukkolni, ha minden igaz. Mondom én csak a nevetem jegyeztem meg, vagyis azt a sorocskát amiben a nevem is benne van. Hogy az előtt és azután mi van azt nem tudom.
– Igen, tudod a nagyiék nem a nővérem… meg a barátja. – említettem meg Norbertet is, hogy vegye úgy én már a családom tagjaként tekintek rá.
– Igazán tervezhetnénk egy közös sétát ti, Heni meg én a parkban talán. De otthon, nálunk. Itt a pesti ember fia elvész, ha nem ismeri mi hol van. Na mit szóltok?
Tudom, nem szoktak ahhoz, hogy ilyesmi jusson az eszembe, azonban most szükségét éreztem egy 'családi’ sétának ahol a két Bajcsi testvér együtt van azzal akit, talán igazán szeret.
– Khm Sziko szerintem ezt jobb lenne odabent megbeszélni. Azt akarod, hogy az egész szomszéd meghallja mit tervezünk mi odahaza? – sejtelmesen megnéztem Norbertet aztán rájöttem mit akar. Bemenni, minél előbb a nagyiék lakásába, mert idekint a folyóson semmiképpen sem szeretne ücsörögni. Bólintottam egyet és félre álltam az útból, ezzel beengedve őket a nagyiékhoz.

**Rentai Renáta** 12/b

Elfogadva!
Foglalj avatart, titulust, és mehetsz játszani Wink