A legtöbb felhasználó (104 fő) Pént. Nov. 15, 2024 8:35 pm-kor volt itt.
~ Az oldal ötletét köszönhetjük az imádnivaló Leiner Laurának, aki megmutatta milyen egy gimi, ahova mindenki szívesen járna.
~ Az oldal vezetői Reni és Rebi, akiknek köszönhetitek, hogy megteremtették a lehetőséget, hogy beléphessetek ebbe az izgalmas suliba.
~ Ezenfelül az oldalon lévő képeket és szerkesztéseket köszönhetjük Norah-Lynn McCane-nek és Blue_Nadine-nek, akik besegítettek, hogy még szebbek lehessünk.
rád nézek, a szemed véreres, kiszúrlak kábítószeres
Papp Olivér Ábel
Becenév: Oli, Olivér, Papp Születési hely/idő: 1995. December 29. Kor: 16 Csoport: 10. b Családi állapot: Egyedülálló
Érdeklődési kör: alternatív zenék és bandák, olyan könyvek, amiket más tutira nem olvas, rajzfilmek Klubtagságok: I love fake, Ki a faszom az a Papp Szabi?!, Drogozzon újra Kiss Tibi Bérczesi. Beszélt nyelvek angol, német (hmm, elvileg) és egy kicsit szerbül Titkok: nézi a Disney Chanel-t, tizennégy éves koráig bele volt zúgva Britney Spears-be, még szűz Személyiség: Szabadidőmben szívesen írok dalokat és rajzolgatok. Meg imádok lógni Tumbrl-ön, vagy a barátaimon, esetleg MÁV járatokon, az is előfordult már, hogy németórákról. Vagy tesiről. Állítólag hipochonder vagyok, de lehet, hogy ezt is csak beképzelem. Szeretem a csőfarmer-bőpóló összeállításokat. Szeretem magam alternatív-hipster-punkrock seggfejnek beállítani, meg eljátszani, hogy nem sok érzelemmel áldottak meg engem, ami könnyen is megy, tekintve, hogy ez nem áll távol az igazságtól. Szeretem a nyarat. Szeretek azon gondolkodni, hogy én akkor most a Facebook-ot vagy az embereket utálom-e jobban? Szeretem az MGMT-t, a Sum 41-t, a Kings of Leon-t és számomra egész meglepően, a BMTH-t is. Szeretek milliárd másik együttest, amit az Istenért sem fogok felsorolni. Szeretem a barna szemeimet. Szeretem a jelenleg halál sápadt bőrömet. Szeretem a macskáimat. Szeretem a képregényeket – Gabriel Bá & Gróf Balázs a kedvenc. Szeretem az érdekes posztereket. Szeretem az átfagyott lábamat neki nyomni a radiátornak. Szeretem hangoztatni, hogy nem szeretem a TVD-t, a Glee-t, a Supernatural-t, az Alkonyatot és semmilyen másik tini-divatcikket sem. Bár jó, az Így jártam anyátokkal nélkül nem tudom, hol lennék. És… és ennyi legyen is elég belőlem egyelőre.
Külső: Szóval, hogy hogyan is nézek ki? Hát, lássuk csak… mennyire akarod pontosan? Van egy anyajegy a fenekemen, ami az excsajom szerint tök jól néz ki (hangsúlyozom, élete folyamán kétszer látta), bár jó magam nem nagyon tudom, hogy mi vele a helyzet… mármint, az ember nem nézi egész állónap a fenekét, nem? Bár, lehet, hogy nem is ezt szeretnéd hallani… nem, tényleg nem. Hát jó, akkor nézzük máshogy. Magas vagyok (fenét - 177 centi), jóképű (haha), vékony (és csakugyan!), éppen ezért nem szívesen állok meg sokáig a benzin kutakon a mexikói kamionsofőrök mellett ű. Főleg azokat kerülöm, akiknek kilóg az alsónadrágjuk (oké, nem is láttam még egy mexikói sofőrt sem). Azt nem tudom, hogy te vajon mennyire neveznél engem izmos teremtménynek. Amíg nem állok meg a strandon fürdőnadrágban a szörfös csapat kapitánya mellett talán még reménykedhetek, hogy lesz olyan, aki engem gondol a legkigyúrtabb, legerősebb teremtménynek, akit nem, hogy a Föld a hátán hordoz, de még Atlasz helyére is beáll tartani a bolygót… Na jó, azért, aki ezt gondolja, lehet, hogy vak. Igazából csak beképzelem magam egy erősebb fickó helyzetébe, de tisztában vagyok vele, hogy csak egy fogpiszkáló lehetne méltó ellenfelem. Most mit tegyek? Ez van. Spirte. Ja, nem, nem reklámozok, csak… ugorhatnék gyorsan? Szóval, a ruházat. Farmer, póló vagy ing (ó, nagyon ritkán), kötelezően tornacipővel, hideg esetén pulcsival vagy kabáttal. Időjárástól függ, na meg ki az a hülye, aki meg akar fázni? És mesélnék én tovább is magamról, de tudod mit? Ha így érdekel a küldőm, fotózz le. Az úgy tovább megmarad. Különleges ismertetőjele: semmi érdemleges Play by: Dan Howell
Sejtettem, hogy nem kellene ilyet megkérdeznem. És nem is tudom, miért forrongok belül, hiszen valamilyen szinten igaza van. Miért is szépítsek? Elég röhejes lehet, hogy én egyáltalán nem tudom, hogyan kell letüdőzni egy slukk cigarettát. Illetve nem lehet, hanem biztosan az – a hangos, engem egy-két csordányi disznóra emlékeztető röhögés Csanád szájából legalábbis nem enged másra következtetni. Égés. Ég a cigaretta vége, amit bizonytalanul, gyáván tartok el magamtól, reménykedve, hogy nem fogja meg a ruhám a füstszagot. Égek én, nem is kicsit, ahogy ezt kivitelezem, ugyanis Csanád nem képes elmulasztani egy, szerinte meglehetősen mókás grimaszomat sem, amit megejtek, miközben bátortalanul szívom a füstöt életem első szál cigijéből. És ég az ég is. De az csak igazán! Bár lehet, hogy ennek ilyen formában semmi értelme sincs. Az első szál. Csütörtöki nap. Negyvenkét perccel uzsonnaidő után. Nem hiszem, hogy ez nagy mérföldkő lesz az életemben, ahogy azt se nagyon, hogy az elkövetkezendő napokban, hetekben, sőt években újra át akarok esni hasonló élményen. Igenis bonyolult. Tehát szívjak bele, majd vegyem el a számtól és tüdőzzem le? De hogy kell letüdőzni? Ne egyből fújjam ki a füstöt, hanem vegyek még egy levegőt. Istenem, próbálom, esküszöm, hogy próbálom, de a tüdőm tele lett akkor, amikor a cigarettába szívtam bele! Hogyan képzeli, hogy ezek után még maradt hely benne arra, hogy további levegőket vegyek? Ahhoz előbb ki kell egyet lélegezni, nem? Nem. Belégzés, belégzés, füstölj… Nemde? Sohasem fogom megérteni a dohányosokat. Minden egyes, véletlenül sikeresen kortyolt füst után vad, súlyos TBC-s betegekre jellemző köhögés lesz úrrá rajtam, na meg az a furcsa szédülés… körülbelül ilyennek képzelem azt, ha az ember füvezik. A köhögés megőrjít, még Csanád nevetését leszámítva is, de a szédüléshez hozzá tudnék szokni. Egyhelyben ringatózni, miközben nem is mozdulsz, merev kőszobor vagy. Megvan a bája a dolognak. Mint csukott szemmel hintázni. Fekve. Állva. Mindenhogy. Mármint a ringást. Mámorító. És idegesítő is, de igyekszem a dolog jó oldalát kiemelni. Az uzsonna idő lassan elérte, hogy negyvenhárom perccel járjunk utána, majd még tizenhéttel és mikor ez megtörtént, arra lettem figyelmes, hogy lejárt a „suli időm”. Furcsamód, mikor ez bekövetkezett, ugyanúgy a gimi épülete mögött voltam, mint előtte, csupán annyi különbséggel, hogy a dohánynak csak a szagát éreztem magamon, Csanád pedig felszívódott, mint az ínszalag teszi elvileg, ha megsérül. Nyomtalan eltűnés. Hm, na jó. Pontosan meg tudom mondani, hogy ő a koleszba ment vissza tanulni matekra, vagy ilyesmi. Megdöbbentően unalmas életemben az ilyen eseményeknél jön a fordulat, ami váratlannak egyáltalán nem nevezhető, sőt sokkal inkább kiszámítható, miszerint fogom magam és elindulok haza. Esetleg útközben meglátogassam egy-egy régi ismerősöm, vagy egyenest húzok anyáéhoz. De ez a nap más volt. Ezen a napon feltett szándékom volt - most figyelj - venni valami mikróban elkészíthető kaját, és hazamenés után egyenest beülni vele a tévé elé, és meg se mozdulni, míg a fülem ki nem folyik a fülemen át. Esetleg előtte vehetnék egy jó forró fürdőt is. A bolt elé érek. Egy sóhaj elhagyja a számat. Egy büdös, cigiszagú sóhaj. Késő őszi vagy inkább kora tavaszi idő van, amiben határozottan befagy a seggem. Bamba ábrázattal nézem az üzlet kirakatának üvegét. Bizseregek belül, akaratom nincs a bemenetelhez. Összehúzom magam előtt a kabátot, és mint valami frissen szabadult bolond, egyhelyben megállok…
A hozzászólást Papp Olivér összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 22, 2012 5:38 am-kor.
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Papp Olivér Kedd Május 22, 2012 5:17 am
ez akkor most kész
Rentai Renáta
12/b
♠ Kor : 30 ♠ Munka/Hobbi : Olvasás, fényképezés ♠ Ahol épp most vagyok : Budapest ♠ Reagok : 26 ♠ Hozzászólások száma : 110 ♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Mar. 06. ♠ :
Tárgy: Re: Papp Olivér Kedd Május 22, 2012 6:07 am
Elfogadva! Foglalj avatart, töltsd ki a profilod, és mehetsz is játszani