-Az életem egy felében, otthon ülő, kedves, szorgalmas kislány voltam. Nem jártam el otthonról, sulin kívül nem nagyon ismertem senkit, nem szórakoztam, unalmas, befásult kölyök voltam. Vagyis akkoriban még ezt gondoltam magamról, de aztán megismerkedtem 9.osztály második felében Robinnal aki szó szerint fenekestül felforgatta az életem. Az elején még úgy gondoltam, hogy teljesen jó irányba. Annyira édes volt ahogy udvarolt, mindent megtett azért, hogy észrevegyem. Én mivel stréber és félénk voltam, nem akartam észrevenni a közeledését mert én az anarchia legalján ő pedig a legtetején állt. Azt hittem csak szórakozik velem. Hiszen ott volt a többi menő csaj akik szebbnél szebb ruhákba jártak és folyton úgy csináltak mintha felsőbb rendű lények lennének és még csak azt is szívességből tennék, hogy megjelennek az iskolában.
-Elkezdett érdekelni a külsőm, nagy részben Robin miatt, de persze a többi srác miatt is. Egyéni stílust fejlesztettem, belőttem a hajam, sminkelni kezdtem magam. A "nagy változásomra" természetesen az összes fiú felfigyelt és egyből ugrottam a listán előre 5 helyet. Arról nem is beszélve, hogy elkezdtek gyűlni a rajongóim...Már megismertek, köszöntek nekem a folyóson, suttogtak rólam, irigykedve figyeltek a lányok, lettek barátaim is, és még Robin is egyre inkább csapta a szelet és elkezdtem érdekelni nyilvánosan is. Hazavitt az a biciklijével (?) ne csodálkozzatok biciklit mondtam. Mivel még nem lehetett jogosítványa, megfelelt nekem a bringája is. Vett nekem csokit, és betette a padomba úgy, hogyha reggel megyek suliba akkor észrevegyem. Elhívott randizni. Nagybetűs ünnep a naptáramban, (még ma is) az első randim; 2009 május 24.
-Hivatalosan is elkezdtünk járni és teljesen dúlt a Love. A hírünk nagyon hamar szárnyra kapott. Másnapra már a fél város tudta...Bár azt hittem, hogy Robint szekálni fogják érte, hogy egy olyan lánnyal mint én, hogy jöhetett össze, de teljesen kellemes csalódás ért. Mint kiderült, versenyeztek értem...A lányok körében viszont már nem volt ilyen nagy sikerem. Pletykáltak rólam, meg kibeszéltek. Bár, nem tudott érdekelni mert jól tudtam, hogy csak féltékenységből teszik. Onnantól kezdve teljesen megváltozott minden az életemben. Eljártam otthonról, nagyon sok barátom lett, házibulikba jártam, elkezdtem cigizni és kezelhetetlenné váltam és még szókimondó is lettem. Ez a kezdetekben nagyon bejött mert én voltam a vagány csaj, és rossz kislány hírében álltam. Jobban már nem is alakulhatott volna az életem. Otthon is klappoltak a dolgok, a tanulásban is, és még volt egy pasim is aki megrögzötten imád. Akkor még nem is sejthettem, hogy ez az imádat betegessé fordul át. Robin volt minden az életemben, csókolóztunk, szerettük egymást, megtanított deszkázni, megmutatta a bulik és az éjszakai élet világát. Magyarán belevitt a rosszba.
-1 éve jártunk már amikor észrevettem, hogy nagyon féltékeny típus. Már annyitól bedühödött, hogy elkezdtem beszélni egy másik sráccal. A tulajdonaként kezelt a szó minden értelmében. Csak rá nézhettem, csak vele foglalkozhattam, csak vele beszélgethettem...Ha már oda mertem menni egy másik fiúhoz, és nevettem a viccein vagy csak egy kicsit is flörtöltem vele beakarta törni a képét. A rögeszméjévé váltam. Nem féltem tőle, én lettem volna az utolsó ember az életében akire valaha is kezet emelt volna.
-Egy hét múlva aztán, eldöntöttem, hogy ennek véget kell vetnem és szakítani akartam vele. Finoman közölni próbáltam vele, hogy ez nekem nem megy mert úgy kezel mint egy tárgyat amit nem használhat más csak ő. Nem tudom, hogy érthette a dolgot mert nagyon mérges lett rám, és elkezdte számon kérni rajtam, hogy kikkel beszélgettem, és,miért vagyok ilyen boldog, meg, hogy jól tudja, hogy az a 12.-es gyerek az oka akivel a kémia óra után olyan jót nevettem. Erre aztán már én is végképp bedühödtem és a fejéhez vágtam, bár nem akartam, hogy elegem van belőle és, hogy vegye már észre, hogy szánalmas, meg, hogy én már rühellem és utálom azt, hogy folyton vele kell lennem. Ezek után pedig olyan dolgot tett amit soha az életben nem fogok megbocsájtani neki. Megfogta a kezem és elkezdett erőszakkal betuszkolni a fiú WC-be. Akárhogy is próbáltam kiszabadulni a szorításából nem sikerült, túl erős volt ahhoz, hogy eltudjam rántani a kezem. A WC ajtónál megrúgtam, de nem fájt neki és belökött egy fülkébe és letepert.
Elkezdtem sírni, mert pontosan tudtam, hogy mit akar csinálni velem. Nem tudtam ellenkezni,kiabálni sem tudtam mert befogta a számat.
Bár nem tett velem semmi piszkos dolgot, de jól tudom még ha csak akár egy percre is, a megerőszakolásom futott át az agyán...
5 perc múlva a legnagyobb meglepetésemre elengedte a kezem, mire én egyből kiakartam rohanni, de megfogta a kezem és visszarántott, de akkor már nem erővel, inkább gyengéden. Keservesen zokogott és letérdelt elém. Bocsánatot kért és elkezdte ecsetelni, hogy mennyire szeret, nem tehetem ezt vele, én vagyok a legfontosabb dolog az életében...
Nem tudott vele meghatni. Ez nem egy Happy End.Ott hagytam a fiú WC-ben és csak annyit mondtam neki - Menny a francba !- ezzel aztán véglegesen elváltak útjaink...

Elfogadva!
Foglalj avatart, és mehetsz is játszani