Felnéztem a kártyalapjaimból, egyenesen a nő mélykék szemeibe. A nő kéken csillogó szemei boldogságról árulkodtak, és az arcára egy szolid mosoly kúszott. Ebben a percben én lenéztem a kártyáimra és kedvem lett volna vágni egy fancsali mosolyt, de nem tettem!
A velem szembe ülő vén kujon, már vigyorogva rakta le az utolsó előtti lapját, én pedig levágtam mind a kettőt. A nő hangosan felsikított és ugrándozni kezdett, a férfi pedig elégedetten vigyorgott, és lassan lehelyezte az utolsó lapját is. Villantottam egy kedves mosolyt, és az üveg pálinka után nyúltam, aminek az alján már alig volt valami. Még kitöltöttem a szilvapálinka maradékát egy feles pohárba és meghúztam. A szemem közben pedig az osztóra ugrott, aki lesütött szemmel pakolgatott. Utálom a keddet, mert kedden a „barlangba” más az osztó, nem Vajk, vagy Ágoston, most valami ismeretlen, aki szerintem annak a vénembernek az alkalmazottja. Felnyomtam magam ülőhelyzetből, a végtagjaim már egészen elzsibbadtak. A hátamra húztam a kabátom, és a nyakkendőmet kezdtem igazgatni, miközben éreztem, hogy az alkohol kezd erőteljesen a fejembe szállni, és a rosszullétet kezdi generálni.
- Mespelare, ne felejtsd a nyereményem!- Dörmögött oda a férfi, én pedig a szememet forgatva húztam elő a csekkfüzetem, és belefirkantottam –egyszer számmal, egyszer betűvel- , hogy kétmillió, és nagy, cikornyás betűkkel aláfirkantottam. Durván kitéptem a lapot, majd az asztalra ejtettem. Köszönés nélkül léptem ki az épületből. Mit nekem ez a kétmillió forint? Mintha olyan sokat számítana ennyi pénz elvesztése! Inkább Cath reakciójától félek, hogy mi lesz ha megtudja, minden héten legalább egyszer eljövök ide. Van amikor nyerek és van amikor vesztek. Hol kisebb, hol nagyobb összegeket. Például a múltkor nyertem egy balatoni üdülőházat, egy trabantot, de azt eladtam, több százezer pénzt, cukrászdai utalványt, öltönyt, meg hasonló ócskaságokat.. Amúgy is a vállalkozásomból, és a szüleimből nagyon sok pénzem lett, kétmillió, nem nagy kunszt, nem üresedik a pénztárcám, talán olyan, mintha egy kicsit kevesebb pénz lenne a bankban, de ennyi..
Megálltam az ajtóban, a zsebembe nyúltam és keresni kezdtem a kulcsomat. Az alkohol hatására ez nehezen ment, de végül is sikerült.
-Kérem monsieur! – Nyomtam a kedves ismerős férfi kezébe a kulcsom, aki mosolyogva biccentett. Már ismerjük egymást, túl sokszor járok ide. Lassan megpillantottam a legújabb mercedes angel legújabb modelljének, amit a szüleimtől kaptam ajándékba. Elmosolyodtam. Az álom autóm, nem is kicsit!
A kedves ember kiszállt az autómból, én pedig megütközve bámultam rá.
–Szálljon vissza monsieur, haza fog vinni engem!- Néztem rá komolyan és nyúltam a kilincsért, de ő hevesen megrázta a fejét.
-Sajnálom uram de nem tudom hazavinni!- Nézett rám komolyan, én pedig összeráncoltam a szemöldököm. Nem vezethetek így!
–Ha így indulok, akkor balesetem lesz! A hálálom a lelkén dog száradni!- Pillantottam rá komoran.
–Tehát most beszáll ebbe a kocsiba, bedugja azt a rohadt kulcsot a helyére, és haza fog vinni, vagy többet nem jön dolgozni!- A hangom egyre emelkedett. Más helyzetben ha nem lennék részeg, higgadtan beszélném rá, bevetném a lehengerlő modorom, és zsarolnám is mint most, de most ittas vagyok, majdnem részeg, ezért üvöltözök. Beültem a kocsiba, mert a biztonsági őr közeledett, intettem a kedves embernek, hogy üljön be, aki nagyra kerekedett szemmel beült mellém, és zavartan bámult maga elé.
-Nem is tudom, hogy hol lakik!- Rázta meg a fejét. Én csak benyomtam a GPS-t és rákattintottam a ház jelzésre. Ugyan a GPS franciául kezdett dumálni, de mutatta az utat.
–Remélem 40.000. elég lesz, hogy haza is találjon!- Sóhajtottam, és beletúrtam a zsebembe és előhúztam két Deák igazolványt, amit a zsebébe nyomtam.
Bólintott és már indított is. Éreztem, hogy a gyomrom kavarog, kezdtem nagyon rosszul lenni. Mély levegőket vettem, és lehunytam a szemem.
-Jól van?- Tette fel a kérdést az ideiglenes sofőröm. Én pedig bólogattam, és visszanyeltem a keserű ízt a számban.
–Csak siessen monsieur!- Fordultam az ajtó felé. Türelmesen megvártam amíg kinyílik a kapu, amíg betolat a garázsba, kiszáll, bezárja az ajtót, köszön, kisétál a kapun, és ekkor én roham léptekkel igyekeztem a tuják felé, alig értem oda, de a pálinka már vissza felé kívánkozott. Nem tudom meddig álltam a tuják fölött görnyedve, de már úgy éreztem, hogy csak az epe lé jön fel belőlem. Egy meleg kéz ért a vállamhoz, én pedig tudtam ki lehet az. Ott állt mellettem, a hátamon a kezével, pedig tudom, hogy nem egy kellemes pillanat, de ő mégsem mozdult. Ezért szeretem Őt ennyire, mert Ő az életem nagybetűs SZERELME.

Kedves Chris!

Ha van pénzed játszd el - igen sikeres elv lehet, ha az embernek kell aggódnia a pénzügyek miatt, és a szerelmi élete is virágszik. Szinte túl jó sors ez nem igaz? Mellesleg nekem tetszett az egész így;

Elfogadva!

A foglalások után ne felejtsd kitölteni a profilodat sem!