Becenév: Mina
Születési hely/idő: Budapest, 1994. április 9.
Kor: 18
Csoport: 11/b
Családi állapot: egyedülálló


Érdeklődési kör: fotózás
Klubtagságok: Photographer's Club; Fotók; Spring 4ever
Beszélt nyelvek magyar, francia, angol
Titkok:
- Van éjjeli fogszabályzóm
Személyiség: Tudok ám nagyon bunkó is lenni, de nem szokásom. Vagyis.. Én a "pletykás" lányok közé tartozom, akik néha kiakadnak egy öltözéken, és reggel negyed óráig ácsorognak a szekrényük előtt. Kreatív vagyok, mindig sok ötletem van. Eléggé egy türelmetlen alak vagyok, ha étterembe viszel, és több, mint 8 perc múlva jön a kaja, hát sok szerencsét velem. Néha kitörök, főleg, ha sokat beszélnek olyan témáról, amit hülyeségnek tartok. Olyankor vagyok bunkó. Jó vagyok szertornában.

Külső: Karcsú termet, 180 centi, és nem egy "lapos deszka". Sötét, szinte fekete, hullámos hajam van, ami elvileg "nagyon jó a zöldeskék szememhez". Nem ér a hátam közepéig, de nem is a vállamig. Olyan kettő között. Ízléses ruhákat hordok, legalábbis eddig senki se szólt érte. Szinte mindig színes ruhát lehet látni rajtam, néha kicsit áthajlongok a hippikhez, de a nagyobb részem nem oda tartozik.
Különleges ismertetőjele: A sötét, feltűnő hajam
Play by: Lindsay Pearce


[center]
To Felmayer Dávid
Másodszor sétálok ezen a folyosón. Olyan fura, a régi suliban egyszínű padló volt. Itt meg kockás (ami szerintem elég furán néz ki), és nagyon zavarja a szememet. Körbenéztem, de senki sem küzdött ilyen problémákkal. Talán egyszer majd én is megszokom..
Megálltam, és előhalásztam a táskámból az órarendet. Ez furán hangzik úgy, hogy félév van, de ez van, ha új diák vagy. Hurrá, az első óránk kémia. Mivel tegnap odaírtam a tanárokat is, tudtam, hogy azt Gondos tanítja. Még nem találkoztam vele, remélem jó fej. Elraktam az órarendet, és tovább sétáltam. Úgy köbö 10 méterre tőlem volt egy pasas, aki zakóban és passtartóval a nyakában állt meg minden embernél. Szerintem a többiek mind ismerték ezt a fickót, mert tudták, mit akar, és elküldték. Nem tudom, talán valami felmérés van a suliban? Mindegy, hozzám is odajött, és elmondta mondandóját.
Ez egy kocka. És hülye. Na, jó nem feltétlenül, de most komolyan! Könnyes is volt a szeme, pedig csak annyi történt, hogy nem fér rá már semmi az SD-kátyájára! Pff.
- Ez tényleg szörnyű - próbáltan együtt érzően mondani, hátha leszáll rólam, de lehet, hogy annyi igyekezetem ellenére beleragadt a mondatomba egy kis irónia, mert a pasi elkezdte, hogy ugye?, és tovább papolt a gondjairól.
~ És ez szörnyű, mert apám nem tud szerezni, csak hétvégén, addig pedig muszáj lesz letöltenem ezt az alkalmazást, mert nagyon jó, és a hozzászólások szerint is szuper, ráadásul pontozásnál a 4.8 átlagot kapta!~
Csak ráncoltam a homlokom, és nem tudtam, mit csináljak. Na, jó. Ha a kedves szó nem használ, jön a durva.
- Ez egyszerűen rémes, de leakadnál rólam? Most jobb lesz attól, hogy mindenkit idegesítesz vele? Hát, nem. Kocka. Pff.
Ezzel sikert arattam, a kocka motyogott valami ezt te nem érted-félét, majd tovább ment másokat zavarni. Azt hittem, most már nyugodtan eljuthatok az osztályterembe, de nem. Ez csak egy remény volt. A hátam mögül ordibálás hallatszott. Hogy mit ordibáltak? A nevemet. Nógrádi Amina. A hang elég fura volt, nem is ordibált az az ember, inkább rikácsolt. Sóhajtva megfordultam. Az igazgatóhelyettes volt az ideges ember, aki máskor ilyenkor az aulában szokott ácsorogni a Jeanne D'Arc szobor mellett. Azt mondták, ha tudja valaki nevét, az csak rosszat jelenthet. De, jó. Ez a második napom ebben a suliban, és máris bajba kerültem.
~ Nógrádi Amina! Lentről, az aulából is hallottam, hogy kiabálsz valakivel! Az ilyen dolgokat kedvesen, és főleg csendesebben is meg lehet oldani!~ kiabálta asszem' Máday.