A legtöbb felhasználó (104 fő) Pént. Nov. 15, 2024 8:35 pm-kor volt itt.
~ Az oldal ötletét köszönhetjük az imádnivaló Leiner Laurának, aki megmutatta milyen egy gimi, ahova mindenki szívesen járna.
~ Az oldal vezetői Reni és Rebi, akiknek köszönhetitek, hogy megteremtették a lehetőséget, hogy beléphessetek ebbe az izgalmas suliba.
~ Ezenfelül az oldalon lévő képeket és szerkesztéseket köszönhetjük Norah-Lynn McCane-nek és Blue_Nadine-nek, akik besegítettek, hogy még szebbek lehessünk.
♠ Kor : 32 ♠ Munka/Hobbi : DJ-skedni.. ♠ Ahol épp most vagyok : Budapest ♠ Reagok : 1 ♠ Hozzászólások száma : 4 ♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Mar. 28. ♠ :
Tárgy: Takács Daniella Szer. Márc. 28, 2012 8:54 am
If you can't live without me, why aren't you dead already?
...Takács Daniella Dorottya
Becenév: Dana, Ella, Della, Danks, Dóri, egyéb jó ötletek? Születési hely/idő: Budapest; 1992.05.02. Kor: 20 Csoport: Kívülálló Családi állapot: egyedülálló
Érdeklődési kör: zene, buli, alvás, pasik Klubtagságok: Prada, Coco Channel, Apple, iMac, "DJ vagyok, nem tagadom", Imádok aludni, iPhone Beszélt nyelvek magyar, francia, angol, spanyol, német Titkok: - utál otthon, a szüleivel összezárva lenni - elszökött otthonról - magának fizette a nyelvsulikat, hiába akarták a szülei intézni - utál gazdag lenni - hiányzik neki a Szent Johanna, ezért heti rendszerességgel lenéz oda - kiskorában volt egy autóbalesete, és majdnem meghalt Személyiség: Huuuuha, Most komolyan magamról meséljek? Jaaaaaj, de utálom ezt, de komolyan. Nem, egyébként semmit sem utálok. Ez bennem a vicces. Minden tekintetben színes vagyok; öltözködésileg, viselkedést tekintve, beszédben, zenében... hümm. Hát igen, mindenben. Mindig is küzdöttem önértékelési problémákkal, ennek köszönhető az anorexiám. Megfogtok lepődni.. de igen. Tény, hogy ez már több mint két éve volt, és az is tény, hogy nem rég hagytam abba a pszichomókus napi látogatását. Szükségem volt rá, pech. Egyébként meglehetősen segítőkész, társadalomközpontú, állítólag szimpatikus, pozitív kisugárzású és hiperaktív vagyok. Na igen, főleg ha kávét, red bullt, monstert, vagy bármi olyat kapok, ami nem kóla, és koffein van benne. Szóval óvatosan! Imádok ismerkedni, ja és persze bulizni. Elég sűrűn járok le, olyankor jön elő a másik oldalam. Vad, pörgős -, na jó, amúgy is az vagyok -, de ilenkor mégjobban kijön rajtam minden, ami amúgy elveszik. A lázadás.. leginkább. Bár az otthon is. Na mindeeegy, a lényeg, ha ennyiből nem ismertél meg, akkor hívj fel. Külső: Nézzük. Szőke haj, kék szemek.. mindnekinek szemebtűnik, szinte elsőre. Nem mindennapi a megjelenésem, és a stílusom sem. Sokszor megbámulnak az utcán, de ez engem cseppet sem zavar -, igen, tudom, hogy jó a stílusom, most na. Eléggé hangulatember vagyok, így az öltözködésem is függhet ettől. Van, amikor színes vagyok - igazából mindig szívárvány színekben tündöklöm -, de évszázadanta egyszer előfordul, hogy fekete-fehérben látsz. Na igen, ilyenkor van rossz napom. Vagy meghalt valaki. Vagy nem is tudom.. Mást nem nagyon tusok magamról mondani. Küzdöttem már az életem során anorexiával, különböző ételekkel a mai napig nem vagyok kibékülve. A szokásosnál vékonyabb vagyok, és egy csöppet alacsonyabb is. Igen, húsz éves létemre 170 centivel büszkélkedhetek. Hát ilyen kegyes ez az élet.. Különleges ismertetőjele: Egy tetoválás a jobb lapockáján, illetve az őrült stílus, és a drága ruhák. Play by: Kerli Köiv
A múltam? Huha. Nem biztos, hogy ebbe beleszeretnék menni. De persze, ami muszáj, az muszáj.. így is vannak olyan kiskapuk, amiket megtartok magamnak, ugyanis nem jó, ha az ember mindent kiad magáról, illetve... úgy gondolom nem kell mindenkinek tudni egy-két félre sikerült sztoriról. Nekem is rengeteg problémám volt, a barátaimmal, a sulival, többek között a szüleimmel.. de csak széép sorban mindent. 1992. május. Igen, én is megszülettem, mint a többi ember. Én is voltam kisgyerek. Érdekesség nem nagyon történt velem, csak egy unalmas kislány, aki egy konkrét palotában lakik. Na jó, csak villa. Rózsaszín szoknyás, szőke, két copfos, babákkal, elegánsan. Hát ne a legédibb kép, ha még egy plüss macit, és egy nyalókát is mellé képzelünk? Nem igazán. Tehát kicsiként ilyen voltam. Anyuci, és apuci kicsi lánya. Persze erre hamar ráuntam. Hat évesen, kicsit fiatalabban, minta többi gyerek én is iskolába vonultam, hiszen épp itt volt az ideje. Gyorsan érő gyerek vagyok, nos.. hát igen. A gyerekkorom többi része ne áll sok mindenből; üzleti vacsorák, nyaralások, egy-két veszekedés, bálok, meghívások.. csupa unalmas dolog, amit minden felsőbb családnak meg kell tennie. Ja, igen... elfelejtettem említeni azt hiszem, hogy az apám kicsit magasabb körökben dolgozik. Külföldön. Ez van. Szóval az iskola. Alsóban rengeteg barátnőm volt, illetve barátom is, mivel mindenki kapott a pénzes gyereken. Hát persze.. mert miért is ne így lett volna? Egyre inkább kihúztam magam mindenféle kötelesség alól, próbálta a saját életemet élni. Viszont ezt a szüleim nem hagyták, és akár hogy is, de egyre inkább kezdett zavarni. Veszekedtünk, kiálltam magamért, és egyre romlott velük a kapcsolatom is. Akkoriban még utáltam veszekedni, de nagyon. Manapság mér szinte megszokott, hogy amint hazaérek, megkapok egy leszidást. „ Miért van még mindig tetoválásod?”, „Miért melíroztattad be a hajad?”, „Megint az idióta barátaiddal voltál? Mondtam már, hogy nem mehetsz velük sehova!!”. És ez napi szinten. Igen, szerettem a gimit. Apropó, ha már a giminél tartunk. Én is Szent Johannás voltam, két éve végeztem. Ó igen, azok a régi szép idők. Buliztunk, szórakoztunk, ittunk, nevettünk. Bandát alapítottunk. Martinnal, és Benivel mai napig egy bandában játszunk, és hogy bevalljam, imádom ezt csinálni. Még ha otthon vagyok, akkor is ez a tudat éltet, hogy csupán órák kérdése, hogy ismét zenéljek. Ennyit a múltamról. ~o°o°~
2012. augusztus 30.
Egy remek nap, hatalmas veszekedés. Olyan jó húsz évesnek, és szabadnak lenni, de tényleg. Amint tehetem el fogok tűnni innen, elköltözök, csak szedjem össze hozzá, ami kell. A reggel nagyjából így kezdődött; - Daniella! – na igen, ha anyám az egész nevemet mondja, az már nem túl jó jel. Unottan keltem ki az ágyból, egyáltalán nem erőltettem meg magam, nem siettem sehova, csak szépen, lassan, komótosan másztam ki a pihe-puha takaróm alól. – Takács Daniella, azonnal gyere le! – hallottam a hangját lentről. Hogy is ne hallottam volna, hiszen az egész ház ettől zengett. Ásítottam egyet, majd szemforgatva kilépte az ajtón, és lebattyogtam a lépcsőn. A konyhában várt rám, szigorú tekintettel méregetetett. Nem köszöntem, csupán elővettem a kávéfőzőt, az ahhoz való kávét, és nekiálltam a reggeli italomnak. – Hol is jártál pontosan tegnap este? – hát persze.. valamiért sejtettem, hogy erről akart velem beszélni. Cseszegessük a 19 éves „gyereket”. Gratulálok hozzá. - Martinnal voltam. – egyszerűen jelentettem ki, hiszen ezt már meglehetett szokni az elmúlt öt év alatt, legalább is úgy gondolom. A hol részére meg minek is válaszoljak? Ha azt mondom neki, hogy Gőte, nem fogja tudni, igazam van? Akkor meg.. - Azt kérdeztem, hogy hol. Nagyon elegem van belőle, hogy titkolózol. – az idegességtől hideg hangon beszélt hozzám, én pedig mindezt félvállról vettem? Miért is? Egy, megszoktam. Kettő, minek idegesítsem magam a hülyeségeivel? - Nekem meg abból van nagyon elegem, hogy folyton piszkáltok, holott rég elélek magamtól is. További jó étvágyat! – egy kedves, és egyben gúnyos mosollyal köszöntem el tőle, majd hátat fordítottam a nagy bögrémmel, és felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és ránéztem a benyomva maradt laptopra, ahol is facebook-on várt egy üzenet.
Balog Martin Egy óra múlva, kint a téren?
Az üzenetet látva csak felnéztem a plafonra, kiszámolva, hogy nekem mennyi idő lenne odaérni, végül visszaírtam neki.
Takács Daniella Oké.
Ennyi, és semmi több. Inni kezdtem lassan a kávémat, miközben magamban számoltam. Következő koncert, nem sokára. Csupán pár nap, és fellépünk a Szent Johannában. Bemehetünk a Szent Johannába!! – És amikor erre rádöbbentem, hirtelen vidáman láttam a világot. Nem érdekelt sem anyám kiabálása, vagy az, hogy feldúltan trappog a lépcsőn, egyenesen a szobám felé, veszekedni, sem apám, aki itthon sincs, de telefonon is lefog szidni, semmi. Csak is az, hogy megint ott lehetek a Szent Johannába, ahova annyi emlék köt.
Szatmáry Kinga
12/b
♠ Kor : 31 ♠ Munka/Hobbi : × évfolyamelső; elhivatott önkéntes; környezetvédő ♠ Ahol épp most vagyok : × Budapest - Gödöllő ♠ Reagok : 15 ♠ Hozzászólások száma : 39 ♠ Ekkor csatlakoztam : 2012. Mar. 03. ♠ :
Tárgy: Re: Takács Daniella Csüt. Ápr. 05, 2012 10:47 am
Kedves Dana!
Óh, emlékszek én ám rád. Az elkényeztetett kis szőke, ki minden héten új cipőben, új táskával, új mobillal járt... A "menők" biztos örülni fognak neked, virágszál. De készülj fel, hogy a suli sokat változott mióta elmentél.
Elfogadva!
A foglalások után ne felejtsd kitölteni a profilodat sem!