Az életem is olyan mint én. Egy mix. Voltak nagyon jó pillanatim, de voltam nagyon mélyponton is. 17 éve láttam napvilágot Budapesten. De családunkban nem én voltam az első gyermek, mert már volt egy 3 éves bátyám, Balázs. Vele mindig nagyon jó volt a kapcsolatom mint a szüleimmel is. Anya újságíró, így tőle örökölhettem az írás szeretetét. Apa fogorvos, így mosolyom mindig makulátlan.
Gyerek koromban egy kicsit molett voltam, s ez végig kísért az általános iskolában is. Elképesztő, hogy már ott is mennyire látszik, hogy ha valaki más, akkor szinte rögtön kiközösítik. Aztán úgy döntöttem, hogy ha már ott elviseltem a különböző sértő megjegyzéseket, akkor ezt a gimibe, ahova jöttem, ott nem fogom. Így nyolcadik végén elkezdtem edzeni. Ballagásra pedig már teljesen jól néztem ki. És szerencsére azóta is tartom verseny súlyomat. De most nem is ez a legfontosabb, hanem ami akkor nyáron történt. Balázs haverjai nyáron gyakran jöttek át hozzánk állításuk szerint bulizni, szerintem csak tévéznek és egymást verik. De ez most nem lényeg. Nos egyszer átjöttek megint „bulizni” és a konyhában összefutottam Danival. Dani Balázs osztálytársa. Ott először elkezdtünk tök hülyeségekről beszélni, még az a szerencse, hogy nem sokat, mert kikiabáltak neki, hogy hozzon már kaját. Aznap bejelölt a közösségin és vagy két órát beszéltünk akkor már normális dolgokról. Az nem volt kétséges, hogy én totál belezúgtam. És az számomra teljesen meglepő volt, hogy ő is. Balázs először le akart beszélni róla, mert szerinte nagy a korkülönbség. De végül nem ez vetett véget kapcsolatunknak. 2 hónapig teljesen tündérmese volt, aztán Danit elütötte egy autó. Életveszélyes állapotba került. Azonnal bevitték, megműtötték s az intenzívre vitték be. Ott voltam vele egész nap, majd éjszaka Balázs szinte elrángatott mellőle. Egész éjszaka forgolódtam az ágyamban és sírtam. Másnap hajnalban azonnal indultam Danihoz a kórházba Balázzsal, mert egyedül nem engedett el. Szegény szörnyen nézett ki a sebei miatt. Amikor megfogtam a kezét alig volt már benne élet. De tisztán emlékszem, hogy a mutatóujja megmozdult. Aztán a gépek elkezdtek sípolni, egy nővér berohant majd egy orvos követte s engem kiküldtek. Megint jött 3 orvos, hogy segítsenek rajta de már nem tudtak. Nekem Dani szülei mondták meg, akik természetesen nálam is jobban összetörtek, ami abszolút megérthető, hisz egyetlen gyermekük halt meg. Ezt még felnőtteknek is nagyon nehéz feldolgozni, nem hogy még nekem amikor még gyerek voltam. Utána hetekig olyan voltam akár egy zombi. Mindig vártam, hogy ez csak egy álom, és felébredek, s akkor Dani hátulról átölel, majd megint megcsókol. De soha nem tette. Itt hagyott egyedül! Pont amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, mert jött a gimi. Mi lesz, ha nem lesznek barátaim? Az egyik legbiztosabb pontom egyszerűen itt hagyott!Szerencsére a családom valahogy összekapart engem, amiért mai napig iszonyatosan hálás vagyok. Meg azért nem is egy jó kezdés ha egy depressziós csajt látnak az osztálytársaim. Úgyhogy a gimiben mindig mosolyogtam, még ha meg is bántottak, csak azt mondtam ez jó volt. De most már kiismertem a gimit is és egy kicsit jobban megismertem magam is. Most már azért magabiztosabb vagyok és azért barátaim is vannak. Ez azért nem rossz.

Kedves Barbara!

Végre egy igazi, magyar, semmivel nem felturbózott kis karakterlap! Bár az életed igen keserű, én csak annyit mondok lépj tovább. A nők nem sírhatnak örökké egy emlék után.

Elfogadva!

A foglalások után ne felejtsd kitölteni a profilodat sem!