Hm... Az élettörténetem? Hát nem lesz olyan tragikus, vagy megható, nem is lesz olyan izgalmas, de ha már így kérdezitek elmondom. 1996.-ban születtem(még a múlt évezredben!!). Apám ügyvéd, így eléggé szigorú, anyukám pedig... Hát anyukám hagyja neki, hogy az legyen. Az apámnak fontos elképzelései vannak a jövőmről, ahogy nekem is. Csak az a gond, hogy a kettőnk véleménye nem ugyan az. Ő azt szeretné, ha a nyomdokaiba lépnék, és én is ügyvédnek mennék. Nos... Az én fejemben a ez úgy néz ki, hogy New York-ban élek, híres divattervezőként a gyönyörű penthouse lakásomban. (ÉS IGEN, RAGASZKODOM MINDENHEZ AMIT MOST LEÍRTAM) Szóval elég sokat vitáztunk mindig is erről, de most, hogy 10.-es lettem, azt hiszem a viták száma gyarapodni fog. Anyám nemigen szól bele, amolyan csendben figyelős típus. Ja és azt kérdezitek mikor telt be a pohár? Pontosan a 14. szülinapomon, amikor is megtiltották, hogy bulit rendezzek, mondván, hogy nem vagyok már gyerek. Igen, tudom ez nem olyan nagy dolog, de sok lúd disznót győz. Ebben az esetben én voltam a disznó (Pfuj...). A lényeg, hogy titokban rendeztem bulit, egy bowling pályán a saját zsebpénzemből, és meghívtam rá a suli legmenőbb srácát, és egyben az akkori örök szerelmemet. Arról volt híres, hogy már nem szűz, és hogy a régi sulijában megvert egy tanárt, ezért kirúgták. Szóval olyan bajkeverő típus. (Nem tudom miért, de akkoriban bejöttek az ilyen srácok) És ahol ő volt, ott volt a bandája is. Amikor eljött a buli napja, rettentően izgultam, felvettem a leg r*bancosabb felsőmet, (már amennyire 14. évesen, tök deszkán lehettem kihívó) és úgy vártam a díszvendégemet. Ahogy beléptek, elkezdtek rombolni. De én erre nem tudtam figyelni, és nem gondoltam hogy hogy fogom kifizetni a kártérítést. Túlzottan lefoglalt, hogy bevágódjak NEKI. Szóval a buli végére kész romhalmaz lett a pályából, és amikor elmentek a vendégeim, ott maradtam én, és a hihetetlenül magas számla. Nem tehettem mást, felhívtam apámat. Jött a szokásos 2 hét szobafogság, és plusz 1 hét, mert hazudtam, valamint, hogy soha többet nem találkozhatok a bandával. Hát a szülők megtanulhatnák már, hogy amit megtiltanak, azt a gyerek csak azért is meg fogja tenni. (És még nekünk mondják, hogy nem tanulunk a saját kárunkon) Továbbra is találkozgattam a sráccal, és egyre inkább úgy tűnt, hogy bejövök neki (Legalábbis azt hittem). 2 hétig "jártunk", majd egyszer bevitt egy raktárba, és elkezdte kigombolni a felsőmet. Először elragadott a mámor, majd rájöttem, hogy mit is akar valójában. Ellöktem magamtól, és futni kezdtem, ami magassarkúban eléggé nehéz volt, így hamar utolért. Összeszedtem minden erőmet, és úgy tökön rúgtam, hogy 10 perc előnyhöz jutottam, mert nem bírt felállni a padlóról. Hazarohantam, és elmondtam mindent apámnak. Újabb 3 hét szobafogság után, közölték, hogy a Szent Johanna magánsuliba fogok járni, jövő évtől. Gondolom mondanom sem kell, hogy hiába fejeztem ki nemtetszésemet az ügy érdekében, az én véleményem nem számított. Oda fogok járni és kész. Az első napok a Szent Johannába rendkívül rosszak voltak, ugyanis csak a rosszat láttam bennük. Ám a véleményem 2 év alatt sokat változott. Ma már büszkén vallom magam magánsulisnak, és imádom ezt a helyet!! Tehát ennyi lenne az életem. Ja és ami az elnyomást illeti, egy cseppet sem változott, és a vitákkal is még mindig ugyan ott tartunk.

Kedves Gwen!

Tipikus hiba a fiataloknál. Vakok a szerelemtől, aztán jöhet a balhé. Veled is elbeszélgetnék egyet, csak, hogy felnyissam a szemed mekkora ökör voltál régen. De ha már tudod... Ettől fogva tetszett, főleg, hogy nem bonyolítottad túl az egészet. Egyszerű magyarországi fiatal. Ennyi.

Elfogadva!

A foglalások után ne felejtsd kitölteni a profilodat sem, és ajánlom neked a paprika sprayt!