Depresszív alkat, befelé forduló. Nagyon nehezen nyílik meg, talán nincs is olyan ember akiben megbízik. Nincsenek barátai, gyűlöl mindent és mindenkit. Beleértve önmagát is. Szuicid jellem, próbálkozott már öngyilkossággal, ami sikerült volna ha nem találják meg a mentősök. Nem divatból, vagy segélykiáltásként, hanem ténylegesen meg akart halni és mindent elkövetett ennek érdekében. Nagy valószínűséggel pszihiátriai kezelésre szorulna, de anyja nem foglalkozik vele, még ennyire sem. Apja már rég elhagyta őket, valahol érthető hát, hogy lelkileg távolról sem mondható egészségesnek. Kerüli az emberek társaságát, amikor csak lehet egyedül van. Magának sem vallja be mennyire szüksége lenne valakire aki mindenben mellette áll. A folyamatos magány miatt kialakult egyfajta disszociális személyiségzavara is, a felszínes érzésein kívül, mint harag, bánat, gyűlölet, félelem, nem érez semmit. Kényszeres cselekvő, ez sokmindenre kihat az életében. Agorafóbiája van, nagy nyílt tereken, vagy tömegben szorong, hajlamos a pánikrohamokra.

1992-ben született, novemberben. Szülei nem voltak vagyonosak, épphogy tartani tudták az alsó-középosztálybeli életszínvonalat. Édesapja tanár volt egy gimnáziumban, magyart és történelmet tanított. A tanári fizetésből nem nagyon lehetett megélni már akkor sem, anyja pedig értelemszerűen otthon maradt a szülés után. Háromévesen került az oviba, de már akkor sem akart közösségben lenni, ezért egy évvel tovább kellett ott maradnia, nem mehetett iskolába. Anyja alkalmi munkákból élt, 14 éves volt mikor apja elhagyta őket az egyik volt tanítványáért. Megesik az ilyen. Viki talán ekkor omlott össze végleg. Nem érdekelte se az iskola, se az anyja, semmi a világon. Valahogy átbukdácsolt a gimin, az egyetlen dolog ami örömet okozott neki, a rajzolás volt. Ebben tényleg jó volt mindig. Már ekkor teljesen elfordult a világtól, és csak annyit érintkezett más emberekkel amennyit okvetlenül fontos volt. Nem csoda, hogy depressziós lett. Anyjával gyakorlatilag megszűnt minden érdemi kapcsolata, kölcsönös érdektelenség jellemezte őket. Tizenhét évesen nyúlt először drogokhoz. LSD-vel kezdte, imádta hogy kiszakítja a valóságból, s olyan dolgokat rajzolt tőle, amik elismerést szültek neki, persze egyelőre csak a neten. Elég sokmindent kipróbált, a fűtől kezdve, a hallucinogéneken keresztül, s végül eljutott oda, ahonnan talán már nincs visszaút: heroin. Eddigre már dolgozott grafikusként, tizenkilenc volt az első H-shotnál. Jött egy kemény időszak, mikor nem volt rá pénze, és képtelen volt hozzájutni. Pár nap után jöttek az elvonási tünetek. A hatás brutális volt, legszívesebben letépte volna az arcát, üvöltött, sírt a fájdalomtól. Folyamatos hányingere volt, a kiszáradás szélére jutott, csaknem beleőrült a kínba. Végül úgy döntött nem bírja tovább: bezárkózott a fürdőszobába, levetkőzött, megnyitotta a forró vizet, beleült a kádba és felvágta az ereit. Talán pech, talán épp szerencse, de anyja akkor akart lefürdeni. Miután képtelen volt bejutni és választ sem kapott, kihívta a mentőket. Tudta, hogy lánya drogos. Viki élete hajszálon múlt, vagy annyin sem, de megmentették. Azóta nem próbálta meg újra, mert bedobták 8 hónap elvonóra. Frissen 'szabadult' onnan, és próbálja újrakezdeni az életét. De a drogokra most is vágyik, ugyanúgy...

BESZÉLT NYELVEK: angol német magyar
KLUBTAGSÁGOK: nincs
TITKOK: drogos, csuklóin azért hord kendőt vagy csuklószorítót hogy ne látszódjanak a vágások, undorodik a férfiaktól
KÜLÖNLEGES ISMERETETŐJEL: vágások a csuklóján, jobb oldalán tetoválás: "Relentless, Reckless Forever", bal oldalán tetoválás: "Deep into that darkness peering, long I stood there wondering, fearing,
Doubting, dreaming dreams no mortals ever dared to dream before..."
SZERET: egyedüllét, World of Warcraft, horrorfilmek, doom-heavy-death metal, dubstep
NEM SZERET: majdnem minden és mindenki