Becenév:Key, Ira, Rika
Születési hely/idő:London, 1993. 06. 07
Kor: 18
Csoport: kívülálló
Családi állapot: egyedülálló


Érdeklődési kör: zene, írás, színjátszás, sport, állatok
Klubtagságok: White Angel, Shakespeare dráma, Little dog, Der Würfel
Beszélt nyelvek angol, magyar, német, tanul: olasz
Titkok:
- Az ágyam alatt egy egész gyűjteményem van klasszikusokból.
- A szerencsenyakláncomat nem találtam, hanem loptam.
- Több pasim volt, mint ahány évet megéltem, de nem tehetek róla, hülye volt az összes és azokat nem bírom.
- A fekete övemet vettem, nem kiérdemeltem. Órák és vizsgák helyett inkább az utcán lézengtem.
Személyiség: Kicsit nagyszájú, de ezzel együtt legalább őszinte. Kedves és segítőkész, főleg, ha a segítségre szorulók állatok. (Nem emberállatok!) Szeret a parkban sétálni, főleg Dopszlival a kutyájával. Kedveli a nyüzsgést, de értékeli a nyugalmat is. Úgy véli elég sok mindent meg lehet venni pénzen. Rendkívül ragaszkodó és korán barátkozó típus, ugyanakkor képes hamar meggyűlölni másokat. Köztes állapotban nem hisz, szerinte valakit vagy kedvelünk, vagy nem. Gyors észjárású és képes nagyon hamar megtanulni mindent. Talán ehhez van tehetsége, a lógáson kívül. Szereti a kihívásokat és a veszélyes dolgokat. Nem túl szégyenlős.
Általában kés van nála, biztonsági okokból. Küzdeni tud, akaratereje nem ismer határokat. Rendkívül szerénynek tartja magát barátaihoz képest. (Kérdés, hogy akkor milyenek a barátai, ha ő a szerény?) Ritkán szomorú. Nem mindig látja reálisan a dolgokat. Mondhatni sose, hihetetlen optimizmusa miatt. Ha tankkal mennének neki, valószínűleg akkor is azt hinné, hogy le tudja győzni.

Külső: Átlagos magasságú, nagyjából 168 cm magas, 60 kilós lány. Arca kedves, vonásai lágyak. Szürkéskék szemei érdeklődve vizsgálják a számára új dolgokat. Haja világos, többnyire vékony fonatokban hordja. Nyakában kabalanyaklánca lóg, melyet sosem vesz le.
Sportosan öltözködik, télen és nyáron. Általában topp, alá bármilyen színű melltartó, igazából nem érdekli. Sosem foglalkozott a divattal, mégis mindig elég tűrhetően fest.
Különleges ismertetőjele: napot ábrázoló tetoválás jobb kézfején
Play by: Hannah Spearritt



Tudjátok, hogy milyen hercegnőnek lenni? Élni egy nagy házban, szobalányok, házvezetők és mindenki más között? Tudod milyen az, ha felhőtlen az életed és nem kell tenned semmi, azon kívül, hogy költöd apád pénzét? Milyen, mikor a legjobb magántanárok nyüstölnek a másoknak iskolákban szájba-rágott tananyaggal? Na és hogy milyen mindezt egy csapásra elveszteni?
Bevallom, én sem!
Egészen egyszerű életem volt és van is. Bár a családnak sok pénze van, nem volt időm arra, hogy hercegnőként éljek valahol Londonban, egy nagy kastélyban. Nem, én még kiskoromban elkerültem onnan. Akkor még azt sem tudtam, hogy mik azok a habos rózsaszín ruhás lányok, akik a tv-ben rohangásznak és énekelnek. Apám új vállalkozásba kezdett. Ehhez persze miért ne kellene utazni az egész családnak. Az utazás nem volt ellenemre, nem erről van szó. Sokkal inkább a maradás. A nagy ház itt is megvan, na meg a kutya és egy szem kishúgom, ki azonnal kidekorálta még a wc-t is. Matricagyűjteménye új helyet talált magának a ház minden egyes szegletében. Kulcs nincs a szobámhoz, egyenlőre! Jobb híján a szekrényt tolom az ajtó elé. Feltéve, ha otthon vagyok. Bár az ablak még mindig tökéletes kiút.
Ami nem kellene, az a sok pénzéhes barát. Sokan csak azért kedvelik a másikat, mert meghívja őket moziba, vagy egy sörre. Ilyenek persze mindenhol vannak, csakhogy itt egy ilyen környék kellős közepébe kerültem. Apámék persze játsszák, hogy semmiről nem tudnak. Sőt, lassan ők is csak pénzhajhászok lesznek.
Mostanában nem volt semmi. Egyszerűen éltem a napokat a négy fal között, miközben zenét hallgattam és olvastam. Lehet, hogy furcsa egy foglalkozás sokaknak, de higgyétek el, hogy rengeteg embernek ez a megszokott. Nekem pont nem, de most ehhez volt kedvem. Túl hosszúak voltak előtte az éjszakázások. Volt néhány zűr, ahonnan futni kellett és ez egymás utáni alkalmakkor fárasztó eredményt hoz. Most jó volt pihenni. Dopszli a kutyusom már biztos hiányol. Nem mentem vele futni és a parkban sem játszottunk. Talán le kellene tennem a könyvet amit olvasok. Talán, vagy be is fejezhetem...